Szept 20
Az üres pad.
Egy parkban állt egy pad, amelyhez még soha senki sem ült le. Az emberek elhaladtak mellette, szürke hétköznapokban sietve, mintha a pad nem is létezne.
Gondolatfüzet
Történetek és csendek, ahol újra megtalálhatod magad.
Előszó a Gondolatfüzethez
Ez a Gondolatfüzet nem csak szavak gyűjteménye. Ez a pad, ahol leülhetünk együtt – akár csendben, akár beszélgetve. Itt születnek a történetek, amelyekben nem az számít, hogy ki írta, hanem az, hogy kihez szólnak.
Egy gondolat, ha megosztják, tovább él másokban. Mindenki hozzátesz egy darabot: egy emléket, egy érzést, egy mosolyt vagy akár egy könnycseppet. Így lesz a történetből közös örökség.
Ez a füzet nem ítélkezik. Nem mondja meg, mi a helyes és mi a helytelen. Csak tükröt tart: hogy aki belenéz, láthassa önmagát. És közben érezze, hogy nincs egyedül.
Minden leírt szó egy kis lámpás, amely világít valaki más útján. És minden olvasó, aki itt időzik, maga is lámpássá válik. Ezért írj te is egy történetet. Felrakjuk, hogy másoknak is utat mutasson.
Ez a Gondolatfüzet ezért több, mint írás. Ez a közös jelenlétünk.
"Itt nem történetek következnek, hanem csendek, amelyekben magadra ismerhetsz."
A történetek elolvasásához klikkelj a címére!
Szept 19
Döntés terhe.
Egy férfi élete útján sokszor állt válaszút előtt. Mindig próbálta a könnyebbnek tűnő ösvényt választani, abban bízva, hogy majd elkerüli a nehézségeket. Amikor mégis akadályba ütközött, rendre másokat hibáztatott: a körülményeket, a társait, vagy épp a sorsot.
Szept 19
Rövid történetek és tanulságok.
Rövid történetek és tanulságok.
Szept 18
Az öreg órásmester.
Egy kisvárosban élt egy öreg órásmester, akit mindenki ismert. Nem volt gazdag, de mindig pontosan, lelkiismeretesen dolgozott, és soha nem kérte túl az árát. A boltja mindig nyitva állt, az ajtaja felett egy régi ingaóra ketyegett.
Szept 16
Spock napló a Földről.
Filozofikus elmélkedés – Spock napló a Földről.
Szept 16
A Ház két oldala.
Volt egyszer egy ház, amelyben egykor gyermekek kacagása verte vissza a falakat. A konyhában illatozott a vasárnapi ebéd, az udvaron bicikli csilingelt, este pedig a szobák ablakán át fények szűrődtek ki a sötétbe. A ház nem csak téglából állt – szavakból, ígéretekből és közös álmokból épült.
Szept 15
Két ügy története.
Volt egyszer egy ember, akit sokan kerestek fel, ha bajban voltak. Nem azért, mert varázsló lett volna, és nem is azért, mert törvénykönyvek felett őrködött. Azért keresték, mert nyugodtan tudott hallgatni, és a szavaiban mindig volt logika, ami utat mutatott.
Egyik nap két különböző ember fordult hozzá.
Az első egy férfi volt, aki éveken át vezetett...
Szept 14
Mérleg tanmese.
Volt egyszer egy bölcs, akihez sokan fordultak tanácsért. Egy napon két testvér állt elé.
Az egyik tele volt sérelmekkel, a másik önelégülten hallgatott.
– Igazságot akarok! – kiáltott az első. – Mindig én dolgozom többet, mégis úgy tűnik, hogy a bátyámé az elismerés!
A másik csak vállat vont: – Amit kaptam, azt megérdemeltem.
A bölcs...
Szept 13
Két korsó története.
Volt egyszer egy öreg asszony, aki minden nap két nagy korsót vitt a kúthoz.
Szept 12
A legjobb szivar.
Volt egyszer egy ember, aki esténként mindig szivart szívott.
Nem azért, mert nem volt más dolga, hanem mert ez volt az ő csendes szertartása.
Leült a foteljába, kezébe vette a dobozt, és hosszasan válogatta a szivarokat.
Megnézte az illatukat, a színüket, a csavarásukat. Aztán mindig ugyanarra jutott: kivette a legrosszabbat, és azt szívta el.
–...
André Béla emlékére
Vannak emberek, akik nem a hangjukkal, hanem a tartásukkal maradnak meg bennünk.
Béla ilyen ember volt.
Csendes, rendes, egyenes ember. Nem a nagy szavak embere, hanem a tiszta szívé. Olyan ember, aki abból adott, amije volt, és ha kevés jutott is neki, azt is beosztotta, hogy másnak jusson belőle. Nem könnyű élet jutott neki, de nem a nehézségek tették naggyá, hanem az, ahogyan hordozta őket.
Felesége elvesztése után is helytállt. A gyermekeit egyedül nevelte, szűkös körülmények között is emberhez méltón, becsülettel. Nem panaszból élt, hanem felelősségből. Nem mutatni akart, hanem megtartani azt, ami rábízatott.
Volt benne valami ritka csendesség. Az a fajta nyugalom és tisztaság, ami mögött valódi erő van. Nem kellett hangosnak lennie ahhoz, hogy lehessen rá számítani. Nem kellett magát dicsérnie ahhoz, hogy tudjuk: jó ember.
Most egy ilyen ember távozott el közülünk.
Hiánya nemcsak a családjának fáj, hanem mindazoknak, akik ismerték benne a becsületet, az egyenességet és az emberi jóságot. Mert vannak emberek, akik után nemcsak könny marad, hanem csend is. Nehéz, mély csend.
Béla emléke azonban velünk marad.
A gyermekeiben.
Azokban a mozdulatokban, ahogyan élt.
Abban a példában, amit maga után hagyott.
És abban a tudásban, hogy lehet szerényen is nagy életet élni.
Nyugodjon békében.
A fény ami tovább él.
"Ahogy a gyertyák lángja egymásról újra fellobbanhat, úgy élednek fel bennünk is a béke, a hit és a szeretet lángjai.
Ne feledd: a remény mindig veled marad.
Ha egyszer úgy érzed, minden kihuny körülötted, jusson eszedbe: a Te szívedben is ott van a szikra, amely újra fényt gyújthat."