KIK VAGYUNK

Ez a mi történetünk

A Lecsó Alapítvány összekötő, közvetítő szerepet tölt be a civil emberek és a döntéshozó szervek a közszolgálati intézményrendszer között. A célunk, hogy összekapcsoljuk azon szereplőket, akik egyazon ügyért dolgoznak. A közös munka során együtt szélesebb spektrumot tudunk felölelni és a programok még nagyobb hatékonysággal tudnak működni.

A névválasztásunk is erre utal: egy olyan utat szeretnénk biztosítani, amely összeköt, előre visz, útbaigazítást ad.

A civil szervezetek számára elsősorban edukációs programokat biztosítunk, hogy ezek a szervezetek megfelelően tudják érdekeiket képviselni a döntéshozók felé, és ezzel egyidejűleg tudásbázisuk növeléséhez is hozzájárul, a nemzetközi tapasztalatok megismertetésével, a mindennapi gyakorlatban történő alkalmazással is.

Partnerként tekintünk a közszolgálati intézményrendszerre is. Segítséget nyújtunk abban, hogy jobban megismerjék a civil szervezetek által közvetített információkat, tapasztalatokat, és ezeket hasznosítsák a munkájuk során.

SAJNOS A VALÓSÁG

Ha az uniós átlagot választjuk, akkor kiderül, hogy Magyarország lakosságának a döntő többsége szegénynek számít. A TÁRKI tanulmánya szerint minden más egykori szocialista országnak sikerült csökkentenie a lemaradását az Európai Unió átlagához képest – kivéve Magyarországot! A magyar szegénységi küszöb éppúgy az uniós átlag 40%-a volt mint 2005-ben miközben mindenki másnak sikerült javítania. A lengyelek például , akik szintén 40%-on álltak elérték az uniós átlag 70%-át! A szlovákok 60, a csehek 80%-nál tartanak.

Hol mekkora a szegénység?

Finnországban, Franciaországban és Holkandiaban mindössze a lakosság 5%-a számít szegénynek. Csehországban a lakosság 20%-a, Lengyelországban a 40%, Szlovákiában 50%, nálunk több mint 75%!

Orbán Viktor népe

A magyar gazdaság ennyivel nem teljesített rosszabbul.

A JÖVEDELEM KÜLÖNBSÉGEK NŐTTEK MEG: A HATALOM ÉS HŰ OLIGARCHÁI NÖVELTÉK ROHAMTEMPÓBAN A BEVÉTELEIKET.

Ezek a kiugró jövedelmek az átlagot ugyan emelik, de a szegények millióinak nem sok vigaszt jelentenek.

Orbán stratégiája világos:

A JÓL MEGFIZETETT ELIT ÉS A SZEGÉNYSÉGBEN TARTOTT TÖBBSÉG ALKOTJA A NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS RENDSZERÉNEK SZIKLASZILÁRD ALAPJÁT. NO MEG AZ UNIÓS EURÓ MILLIÁRDOK.

Ezek most nem jönnek…

Pedig nagy szükség lenne rájuk hiszen az elitet pénzelni kell, és nem lehet teljesen elhanyolni az egészségügyet vagy a rendfenntartást sem.

A szegények ugyanis állam függőek, és így arra szavazhatnak, akitől juttatást remélnek. Azért persze szükség van a hatalomhoz hű médiára is, amely szorgosan félrevezeti a szegényeket, hogy Brüsszelben lássák a fő ellenséget.

A hatalom érdeke az, hogy a szegények függő helyzetben maradjanak, de ne kerüljenek vele szembe. Ehhez viszont pénz kell, és nem is kevés. A szegényeket olcsón meg lehet vásárolni, de minthogy sokan vannak, így a hatalomnak egyáltalán nem kis pénzt kell erre fordítani a választások előtt.

Varga Mihály pénzügyminiszter reméli, hogy az uniós pénzek nélkül is megoldhatják a problémákat, de Orbán pontosan tudja, hogy ez nincs így.

Ezért engedélyezi Matolcsynak a gazdaságpolitika bírálatát.

A Nemzeti Bank elnöke ugyanis arra hívja fel a figyelmet, hogy az infláció megroppanthatja a nemzeti együttműködés rendszerét.

A szegények ugyanis hozzászoktak ahhoz, hogy szánalmasan alacsony életszínvonaluk legalább biztosan megmarad vagy csekély mértékben még növekszik is.

Ha kiderül, hogy a forint mélyrepülése miatt erre nincs lehetőség, akkor Orbán is úgy járhat mint Horn Gyula, aki a Bokros csomag után búcsút mondhatott a hatalomnak, mert a szegények életszínvonala radikálisan csökkent.