A pad a parkban.
Minden reggel ugyanabban az időben ült ki az idős férfi a parkban lévő padra.
Ez a Gondolatfüzet nem csak szavak gyűjteménye. Ez a pad, ahol leülhetünk együtt – akár csendben, akár beszélgetve. Itt születnek a történetek, amelyekben nem az számít, hogy ki írta, hanem az, hogy kihez szólnak.
Egy gondolat, ha megosztják, tovább él másokban. Mindenki hozzátesz egy darabot: egy emléket, egy érzést, egy mosolyt vagy akár egy könnycseppet. Így lesz a történetből közös örökség.
Ez a füzet nem ítélkezik. Nem mondja meg, mi a helyes és mi a helytelen. Csak tükröt tart: hogy aki belenéz, láthassa önmagát. És közben érezze, hogy nincs egyedül.
Minden leírt szó egy kis lámpás, amely világít valaki más útján. És minden olvasó, aki itt időzik, maga is lámpássá válik. Ezért írj te is egy történetet. Felrakjuk, hogy másoknak is utat mutasson.
Ez a Gondolatfüzet ezért több, mint írás. Ez a közös jelenlétünk.
A történetek elolvasásához klikkelj a címére!
Minden reggel ugyanabban az időben ült ki az idős férfi a parkban lévő padra.
Egy idős hölgy minden délután ugyanabban a kávézóban ült.
Egy régi könyvtárban minden este egyetlen lámpa maradt égve.
Egy férfi minden reggel ugyanott ült a parkban.
Volt egyszer egy férfi, aki mindig sietett.
Egy hideg téli reggelen a város lassan ébredt.
Egy hűvös őszi délutánon egy idős férfi ült a park padján.
Vannak szavak, amelyek nem betűkből születnek, hanem csendből — abból, amit két ember közé feszít a megértés.
"Ahogy a gyertyák lángja egymásról újra fellobbanhat, úgy élednek fel bennünk is a béke, a hit és a szeretet lángjai.
Ne feledd: a remény mindig veled marad.
Ha egyszer úgy érzed, minden kihuny körülötted, jusson eszedbe: a Te szívedben is ott van a szikra, amely újra fényt gyújthat."