Az ember, aki nem válaszolt.
"Nem minden csatát kell megvívni — van, amelyik már azzal meg van nyerve, hogy nem lépünk bele."
Ez a Gondolatfüzet nem csak szavak gyűjteménye. Ez a pad, ahol leülhetünk együtt – akár csendben, akár beszélgetve. Itt születnek a történetek, amelyekben nem az számít, hogy ki írta, hanem az, hogy kihez szólnak.
Egy gondolat, ha megosztják, tovább él másokban. Mindenki hozzátesz egy darabot: egy emléket, egy érzést, egy mosolyt vagy akár egy könnycseppet. Így lesz a történetből közös örökség.
Ez a füzet nem ítélkezik. Nem mondja meg, mi a helyes és mi a helytelen. Csak tükröt tart: hogy aki belenéz, láthassa önmagát. És közben érezze, hogy nincs egyedül.
Minden leírt szó egy kis lámpás, amely világít valaki más útján. És minden olvasó, aki itt időzik, maga is lámpássá válik. Ezért írj te is egy történetet. Felrakjuk, hogy másoknak is utat mutasson.
Ez a Gondolatfüzet ezért több, mint írás. Ez a közös jelenlétünk.
"Itt nem történetek következnek, hanem csendek, amelyekben magadra ismerhetsz."
A történetek elolvasásához klikkelj a címére!
"Nem minden csatát kell megvívni — van, amelyik már azzal meg van nyerve, hogy nem lépünk bele."
A nőnap nem a virágról szól — hanem arról, hogy észrevessük azt a szeretetet, ami minden nap körülvesz minket.
"Aki meg tud állni egy padon ülve, az néha többet lát a világból, mint aki végigrohan rajta."
A béke sokszor nem attól van, hogy nincs veszély — hanem attól, hogy valaki ébren marad, amikor mások alszanak.
“A fény ritkán magától gyullad meg — valaki mindig meggyújtja előtte.“
“Nem az építi a világot, aki felhúzza — hanem az is, aki csendben vigyáz rá.“
(új ciklus a Gondolatfüzetben)
"Ahogy a gyertyák lángja egymásról újra fellobbanhat, úgy élednek fel bennünk is a béke, a hit és a szeretet lángjai.
Ne feledd: a remény mindig veled marad.
Ha egyszer úgy érzed, minden kihuny körülötted, jusson eszedbe: a Te szívedben is ott van a szikra, amely újra fényt gyújthat."