Remény rabjai.
"Egy gyönyörű lehetőség élhető csapdává válhat. Ez a történet megmutatja, mikor lehet a saját otthon csak újabb lánc – és mikor válhat védőbástyává."
Ez a Gondolatfüzet nem csak szavak gyűjteménye. Ez a pad, ahol leülhetünk együtt – akár csendben, akár beszélgetve. Itt születnek a történetek, amelyekben nem az számít, hogy ki írta, hanem az, hogy kihez szólnak.
Egy gondolat, ha megosztják, tovább él másokban. Mindenki hozzátesz egy darabot: egy emléket, egy érzést, egy mosolyt vagy akár egy könnycseppet. Így lesz a történetből közös örökség.
Ez a füzet nem ítélkezik. Nem mondja meg, mi a helyes és mi a helytelen. Csak tükröt tart: hogy aki belenéz, láthassa önmagát. És közben érezze, hogy nincs egyedül.
Minden leírt szó egy kis lámpás, amely világít valaki más útján. És minden olvasó, aki itt időzik, maga is lámpássá válik. Ezért írj te is egy történetet. Felrakjuk, hogy másoknak is utat mutasson.
Ez a Gondolatfüzet ezért több, mint írás. Ez a közös jelenlétünk.
"Egy gyönyörű lehetőség élhető csapdává válhat. Ez a történet megmutatja, mikor lehet a saját otthon csak újabb lánc – és mikor válhat védőbástyává."
A vulkáni tanmese – A Térkép és az Út
Volt egyszer egy római katona, aki sok csatát látott már. Amikor új társ érkezett a légióba, nem szavakkal kérdezte meg, hogy bízhat-e benne. Nem kérdezte: "Erős vagy?", "Hűséges vagy?" vagy "Megbízható vagy?". Csak kinyújtotta a karját, és alkarját a másikéhoz szorította.
Ebben a mozdulatban minden benne volt:
– Nem rejtek fegyvert, nem támadlak...
Volt egyszer két régi jóbarát. Egyikük neve János volt, a másiké Gábor.
Évtizedek óta ismerték egymást, együtt jártak utakon, közös emlékek százait hordták a hátukon.
Csakhogy János idővel megváltozott. Egyre többször tett ígéretet másoknak, és mindig úgy bízott meg bennük, mintha Gábor majd a háttérből úgyis helyrehozná a hibákat. Ha a munka...
Volt egyszer három ember, akik előtt megjelent egy lehetőség.
Három ember állt a folyó partján.
Volt egyszer egy ember, aki ismerte a folyó túloldalán álló falut. Tudta, hogy oda nehéz eljutni, de van egy híd, amin át lehet menni — igaz, nem ő építette, csak tudta, merre van.
Két magas hegycsúcson, egymással szemben, két apró falu állt. A két hegyet mély, ködös völgy választotta el.
Volt egyszer egy ember, aki a folyóparton élt. A folyón átívelt egy erős híd, de annak használatáért fizetni kellett. Az embernek azonban volt kulcsa a hídhoz, mert régen maga is sokat dolgozott rajta. Egy nap a régi barátja kért tőle szívességet: a barátjának, aki a túlpartra akart jutni, segítene-e átmenni. Az ember gondolkodás nélkül igent...