A lámpa a hóban.
“Nem a hideg a legnagyobb sötétség, hanem amikor már senki sem gyújt fényt a másiknak."
Ez a Gondolatfüzet nem csak szavak gyűjteménye. Ez a pad, ahol leülhetünk együtt – akár csendben, akár beszélgetve. Itt születnek a történetek, amelyekben nem az számít, hogy ki írta, hanem az, hogy kihez szólnak.
Egy gondolat, ha megosztják, tovább él másokban. Mindenki hozzátesz egy darabot: egy emléket, egy érzést, egy mosolyt vagy akár egy könnycseppet. Így lesz a történetből közös örökség.
Ez a füzet nem ítélkezik. Nem mondja meg, mi a helyes és mi a helytelen. Csak tükröt tart: hogy aki belenéz, láthassa önmagát. És közben érezze, hogy nincs egyedül.
Minden leírt szó egy kis lámpás, amely világít valaki más útján. És minden olvasó, aki itt időzik, maga is lámpássá válik. Ezért írj te is egy történetet. Felrakjuk, hogy másoknak is utat mutasson.
Ez a Gondolatfüzet ezért több, mint írás. Ez a közös jelenlétünk.
"Itt nem történetek következnek, hanem csendek, amelyekben magadra ismerhetsz."
A történetek elolvasásához klikkelj a címére!
“Nem a hideg a legnagyobb sötétség, hanem amikor már senki sem gyújt fényt a másiknak."
"A várakozás nem üres idő, hanem a megérkezés előszobája."
"A hideg nem válogat – az emberség igen."
Az előrejelzés hideget mondott.
"Nem mindenki szorul segítségre, aki az utcán él – de aki emberként segít, az mindig jó helyen kopogtat."
"Ami az ünnep után is megmarad, az volt mindig az igazi."
"Nem minden búcsú ott történik, ahol szeretnénk.
"Nem mindenki kiált segítségért — van, aki csendben fázik, miközben másokat melegít."
"Az ember nem attól erős, amit elbír — hanem attól, amit továbbad."
"Ahogy a gyertyák lángja egymásról újra fellobbanhat, úgy élednek fel bennünk is a béke, a hit és a szeretet lángjai.
Ne feledd: a remény mindig veled marad.
Ha egyszer úgy érzed, minden kihuny körülötted, jusson eszedbe: a Te szívedben is ott van a szikra, amely újra fényt gyújthat."