Okt 04
A tó türelme.
Van egy tó, amelyet soha senki sem lát igazán.
Gondolatfüzet
Történetek és csendek, amikben újra megtalálhatod magad.
Előszó a Gondolatfüzethez
Ez a Gondolatfüzet nem csak szavak gyűjteménye. Ez a pad, ahol leülhetünk együtt – akár csendben, akár beszélgetve. Itt születnek a történetek, amelyekben nem az számít, hogy ki írta, hanem az, hogy kihez szólnak.
Egy gondolat, ha megosztják, tovább él másokban. Mindenki hozzátesz egy darabot: egy emléket, egy érzést, egy mosolyt vagy akár egy könnycseppet. Így lesz a történetből közös örökség.
Ez a füzet nem ítélkezik. Nem mondja meg, mi a helyes és mi a helytelen. Csak tükröt tart: hogy aki belenéz, láthassa önmagát. És közben érezze, hogy nincs egyedül.
Minden leírt szó egy kis lámpás, amely világít valaki más útján. És minden olvasó, aki itt időzik, maga is lámpássá válik. Ezért írj te is egy történetet. Felrakjuk, hogy másoknak is utat mutasson.
Ez a Gondolatfüzet ezért több, mint írás. Ez a közös jelenlétünk.
A történetek elolvasásához klikkelj a címére!
Okt 03
A fa és a madár.
Volt egyszer egy erős fa egy réten. Vastag törzse magasra nyúlt, lombjai árnyékot adtak a vándoroknak, a madarak pedig szívesen fészkeltek az ágain. A fa büszke volt, hogy mennyi életet táplál.
Okt 02
Martin
Ma nemcsak a születésnapodat ünnepeljük, hanem azt is, hogy napról napra egyre inkább férfivá válsz. Büszkén nézek rád, mert látom benned a kitartást, a szeretetet és az erőt, ami vezetni fog az utadon.
Okt 02
A zárt Kapu.
Volt egyszer egy kisváros, ahol minden házon erős vasajtó volt. Az emberek minden reggel kinyitották, este bezárták, de mindig gondosan ügyeltek rá, hogy a kapun belül csak az legyen, amit ők ismernek és elfogadnak. A szomszédok ugyan köszöntek egymásnak, de ritkán ültek le beszélgetni: mindenki félt attól, hogy a másik valami olyat mond, ami kilóg...
Okt 01
A Gyertyák története.
Volt egyszer egy öreg templom, amelynek sarkában négy gyertya égett. Nem nagy lánggal, de elég fénnyel ahhoz, hogy bevilágítsák a csendes teret. Amikor az éj leszállt, és az emberek már hazamentek, a gyertyák beszélgetni kezdtek egymással.
Okt 01
A magányos Fa.
Egy rét közepén állt egy öreg fa. Körülötte évek alatt minden megváltozott – új utak épültek, házak nőttek ki a földből, de ő maradt ott, egyedül. Az emberek gyakran elmentek mellette, de senki nem ült le az árnyékába.
Szept 30
Kavics és a hullám.
Egy kisfiú állt a tó partján, kezében egy apró kaviccsal. Nézte a sima víztükröt, és azon gondolkodott, vajon számít-e egy ilyen apró kavics, ha beledobja.
Szept 30
A Kút mélyén.
.Egy kis faluban élt egy fiú, aki mindig panaszkodott: túl sok a gond, túl nagy a sötétség az életében. Egy napon az öreg bölcs a falu szélénél megfogta a kezét, és egy régi, kiszáradt kúthoz vezette.
Szept 29
A Fa és a Vihar.
Volt egyszer egy öreg tölgyfa, amely egy tisztás közepén állt. Évtizedek óta magasodott a többi fa fölé, ágai messzire nyúltak, és árnyékot adott az állatoknak. Büszke volt az erejére, és azt hitte, semmi sem döntheti ki.
Szept 28
A Mag és a Napfény.
Volt egyszer egy kert, amelynek földje termékeny, de hosszú ideig nem hozott gyümölcsöt. A szél sokszor fújt, az eső gyakran áztatta, de a föld mégis üres maradt. A kertészek – egy férj és egy feleség – türelmesen gondozták, nap mint nap reménnyel nézve a földre, hogy egyszer majd kihajt belőle valami.
A fény ami tovább él.
"Ahogy a gyertyák lángja egymásról újra fellobbanhat, úgy élednek fel bennünk is a béke, a hit és a szeretet lángjai.
Ne feledd: a remény mindig veled marad.
Ha egyszer úgy érzed, minden kihuny körülötted, jusson eszedbe: a Te szívedben is ott van a szikra, amely újra fényt gyújthat."