Ez a Gondolatfüzet nem csak szavak gyűjteménye. Ez a pad, ahol leülhetünk együtt – akár csendben, akár beszélgetve. Itt születnek a történetek, amelyekben nem az számít, hogy ki írta, hanem az, hogy kihez szólnak.
Egy gondolat, ha megosztják, tovább él másokban. Mindenki hozzátesz egy darabot: egy emléket, egy érzést, egy mosolyt vagy akár egy könnycseppet. Így lesz a történetből közös örökség.
Ez a füzet nem ítélkezik. Nem mondja meg, mi a helyes és mi a helytelen. Csak tükröt tart: hogy aki belenéz, láthassa önmagát. És közben érezze, hogy nincs egyedül.
Minden leírt szó egy kis lámpás, amely világít valaki más útján. És minden olvasó, aki itt időzik, maga is lámpássá válik. Ezért írj te is egy történetet. Felrakjuk, hogy másoknak is utat mutasson.
Ez a Gondolatfüzet ezért több, mint írás. Ez a közös jelenlétünk.
Volt egyszer egy fiatal fa, amely egy sziklás hegyoldalban nőtt. Gyökerei nehezen találtak utat a kövek között, levelei pedig gyakran megsárgultak a vízhiány miatt. Sokszor gondolta úgy, hogy feladja – minek küzdeni, ha minden olyan nehéz? Egy nap egy öreg madár telepedett az egyik ágára.
– Miért vagy ilyen szomorú? – kérdezte a madár.
–...
Egyszer élt egy szegény ember, akinek nem volt semmije, csak egy kis kertjében álló öreg almafa.
Az emberek kinevették, mert nem volt háza, földje vagy vagyona – csak az a fa, amely minden évben termett pár almát. Egy napon a szegény ember éhes gyerekeket látott a falu szélén. Leszedte az összes almát a fáról, és mindet odaadta nekik.
Egyszer két kőművest bíztak meg azzal, hogy építsenek egy templomot. Az egyikük gyorsan és hatékonyan dolgozott, de nem figyelt a részletekre, mert úgy gondolta, hogy a végeredmény úgyis szép lesz messziről. A másik lassabban, gondosan rakta a köveket, minden egyes darabot pontosan illesztve, mert hitt abban, hogy az apróságok is számítanak. Amikor...
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg szamár, aki egy falusi udvarban élt. Egy nap véletlenül beleesett egy régi, kiszáradt kútba. Hangosan ordított segítségért, de a gazdája csak állt fölötte, tanácstalanul. Végül úgy döntött, hogy mivel a szamár már öreg és a kút is régen használaton kívül van, betemeti a kutat – és vele együtt a...
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kagyló a tenger fenekén, aki minden nap azt hitte magáról,
hogy benne egy gyönyörű gyöngy rejlik. Ahogy a hullámok ringatták, úgy álmodozott arról, hogy
egyszer valaki felfedezi majd, kinyitja, és csodálattal nézi meg a benne lévő kincset.Ám amikor egy nap egy búvár valóban megtalálta és felhozta a...
Tanulságos történet a valódi segítségről
Volt egyszer egy kis faluban egy templomtorony, amelyben egy hatalmas, régi harang függött. A legenda szerint ez a harang csak akkor szólalt meg, amikor valaki igaz szívvel cselekedett – úgy, hogy senki sem látta, és nem is tudott róla.
Reggeli bölcsesség – "A figyelem csendje"
