Ez a Gondolatfüzet nem csak szavak gyűjteménye. Ez a pad, ahol leülhetünk együtt – akár csendben, akár beszélgetve. Itt születnek a történetek, amelyekben nem az számít, hogy ki írta, hanem az, hogy kihez szólnak.
Egy gondolat, ha megosztják, tovább él másokban. Mindenki hozzátesz egy darabot: egy emléket, egy érzést, egy mosolyt vagy akár egy könnycseppet. Így lesz a történetből közös örökség.
Ez a füzet nem ítélkezik. Nem mondja meg, mi a helyes és mi a helytelen. Csak tükröt tart: hogy aki belenéz, láthassa önmagát. És közben érezze, hogy nincs egyedül.
Minden leírt szó egy kis lámpás, amely világít valaki más útján. És minden olvasó, aki itt időzik, maga is lámpássá válik. Ezért írj te is egy történetet. Felrakjuk, hogy másoknak is utat mutasson.
Ez a Gondolatfüzet ezért több, mint írás. Ez a közös jelenlétünk.
A történetek elolvasásához klikkelj a címére!
"Vannak, akik nem ítélnek, csak tükröt tartanak elénk. Ez a történet arról mesél, hogyan válhat valaki kísérővé, ha nem mondja meg, helyette hagyja, hogy megtaláld a saját utadat."
Volt egyszer két Társ, akik nem egymás mögött, hanem egymás mellett jártak az úton.
Nem vezették és nem követték egymást, hanem figyeltek a másik lépteire, hogy mindig együtt maradjanak.
Amikor találkoztak egy emberrel, aki bajban volt, nem az egyikük mondta meg, mi a helyes út.
Először meghallgatták egymást, és összerakták a gondolataikat, majd csak...
A Pók és az Ember – Tanulságos történet
"Egy gyönyörű lehetőség élhető csapdává válhat. Ez a történet megmutatja, mikor lehet a saját otthon csak újabb lánc – és mikor válhat védőbástyává."
A vulkáni tanmese – A Térkép és az Út
Volt egyszer egy római katona, aki sok csatát látott már. Amikor új társ érkezett a légióba, nem szavakkal kérdezte meg, hogy bízhat-e benne. Nem kérdezte: "Erős vagy?", "Hűséges vagy?" vagy "Megbízható vagy?". Csak kinyújtotta a karját, és alkarját a másikéhoz szorította.
Ebben a mozdulatban minden benne volt:
– Nem rejtek fegyvert, nem támadlak...
Volt egyszer két régi jóbarát. Egyikük neve János volt, a másiké Gábor.
Évtizedek óta ismerték egymást, együtt jártak utakon, közös emlékek százait hordták a hátukon.
Csakhogy János idővel megváltozott. Egyre többször tett ígéretet másoknak, és mindig úgy bízott meg bennük, mintha Gábor majd a háttérből úgyis helyrehozná a hibákat. Ha a munka...
Volt egyszer három ember, akik előtt megjelent egy lehetőség.
Három ember állt a folyó partján.
Volt egyszer egy ember, aki ismerte a folyó túloldalán álló falut. Tudta, hogy oda nehéz eljutni, de van egy híd, amin át lehet menni — igaz, nem ő építette, csak tudta, merre van.
"Ahogy a gyertyák lángja egymásról újra fellobbanhat, úgy élednek fel bennünk is a béke, a hit és a szeretet lángjai.
Ne feledd: a remény mindig veled marad.
Ha egyszer úgy érzed, minden kihuny körülötted, jusson eszedbe: a Te szívedben is ott van a szikra, amely újra fényt gyújthat."
