A fa, aki hallgatott.
Egy kisváros parkjának közepén állt egy öreg fa.
Ez a Gondolatfüzet nem csak szavak gyűjteménye. Ez a pad, ahol leülhetünk együtt – akár csendben, akár beszélgetve. Itt születnek a történetek, amelyekben nem az számít, hogy ki írta, hanem az, hogy kihez szólnak.
Egy gondolat, ha megosztják, tovább él másokban. Mindenki hozzátesz egy darabot: egy emléket, egy érzést, egy mosolyt vagy akár egy könnycseppet. Így lesz a történetből közös örökség.
Ez a füzet nem ítélkezik. Nem mondja meg, mi a helyes és mi a helytelen. Csak tükröt tart: hogy aki belenéz, láthassa önmagát. És közben érezze, hogy nincs egyedül.
Minden leírt szó egy kis lámpás, amely világít valaki más útján. És minden olvasó, aki itt időzik, maga is lámpássá válik. Ezért írj te is egy történetet. Felrakjuk, hogy másoknak is utat mutasson.
Ez a Gondolatfüzet ezért több, mint írás. Ez a közös jelenlétünk.
A történetek elolvasásához klikkelj a címére!
Egy kisváros parkjának közepén állt egy öreg fa.
Van egy pont, ahol a keresés elcsendesül.
A világban kétféle csend létezik.
Az ember sokáig azt hiszi, hogy minél több mindent gyűjt össze magában, annál teljesebb lesz.
A tudósok szerint a gravitáció lehet a kulcs annak bizonyítására, hogy a világegyetem szimuláció.
Vannak pillanatok, amikor a világ egy lépéssel előttünk jár.
Az öreg park végében, a temető kapuja mellett állt egy egyszerű fa pad.
Vannak esték, amikor a csend nem üresség, hanem hívás.
Egy kis faluban minden Halloween estéjén mécsesek égtek a verandákon.
Volt egyszer egy kis templom a hegy lábánál. Nem volt benne sem arany, sem márvány, csak fa és csend.
"Ahogy a gyertyák lángja egymásról újra fellobbanhat, úgy élednek fel bennünk is a béke, a hit és a szeretet lángjai.
Ne feledd: a remény mindig veled marad.
Ha egyszer úgy érzed, minden kihuny körülötted, jusson eszedbe: a Te szívedben is ott van a szikra, amely újra fényt gyújthat."