Ez a Gondolatfüzet nem csak szavak gyűjteménye. Ez a pad, ahol leülhetünk együtt – akár csendben, akár beszélgetve. Itt születnek a történetek, amelyekben nem az számít, hogy ki írta, hanem az, hogy kihez szólnak.
Egy gondolat, ha megosztják, tovább él másokban. Mindenki hozzátesz egy darabot: egy emléket, egy érzést, egy mosolyt vagy akár egy könnycseppet. Így lesz a történetből közös örökség.
Ez a füzet nem ítélkezik. Nem mondja meg, mi a helyes és mi a helytelen. Csak tükröt tart: hogy aki belenéz, láthassa önmagát. És közben érezze, hogy nincs egyedül.
Minden leírt szó egy kis lámpás, amely világít valaki más útján. És minden olvasó, aki itt időzik, maga is lámpássá válik. Ezért írj te is egy történetet. Felrakjuk, hogy másoknak is utat mutasson.
Ez a Gondolatfüzet ezért több, mint írás. Ez a közös jelenlétünk.
A történetek elolvasásához klikkelj a címére!
Volt egyszer egy pad a város szélén, egy elfeledett parkban. Nem volt különleges – a festéke lekopott, a vaslábai rozsdásodtak, és kevesen ültek rajta. Mégis minden nap ott állt, hűségesen várva azokat, akik megfáradva érkeztek hozzá.
Egyszer volt egy különös szoba. Nem volt benne semmi – se bútor, se kép, se zaj.
Csak csend. Akik beléptek, először furcsán érezték magukat, mert a külvilág zaja elhalkult, és hirtelen szembetalálták magukat a saját gondolataikkal. Sokan megijedtek ettől a csendtől és gyorsan kimentek. De voltak, akik maradtak.
Ők lassan megértették: a csend...
Egyszer egy ember hosszú útra indult, de útközben feltörték a lábait a cipői. Dühösen panaszkodott, hogy milyen rossz az ő sorsa, mert fájdalomban kell járnia. Amikor megállt pihenni, meglátott egy másik embert, aki mezítláb sántikált – és ekkor jött rá, hogy hálás lehet azért, hogy neki legalább cipője van. A történet tanulsága:
Volt egyszer egy fiatal fa, amely egy sziklás hegyoldalban nőtt. Gyökerei nehezen találtak utat a kövek között, levelei pedig gyakran megsárgultak a vízhiány miatt. Sokszor gondolta úgy, hogy feladja – minek küzdeni, ha minden olyan nehéz? Egy nap egy öreg madár telepedett az egyik ágára.
– Miért vagy ilyen szomorú? – kérdezte a madár.
–...
Egyszer élt egy szegény ember, akinek nem volt semmije, csak egy kis kertjében álló öreg almafa.
Az emberek kinevették, mert nem volt háza, földje vagy vagyona – csak az a fa, amely minden évben termett pár almát. Egy napon a szegény ember éhes gyerekeket látott a falu szélén. Leszedte az összes almát a fáról, és mindet odaadta nekik.
Egyszer két kőművest bíztak meg azzal, hogy építsenek egy templomot. Az egyikük gyorsan és hatékonyan dolgozott, de nem figyelt a részletekre, mert úgy gondolta, hogy a végeredmény úgyis szép lesz messziről. A másik lassabban, gondosan rakta a köveket, minden egyes darabot pontosan illesztve, mert hitt abban, hogy az apróságok is számítanak. Amikor...
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg szamár, aki egy falusi udvarban élt. Egy nap véletlenül beleesett egy régi, kiszáradt kútba. Hangosan ordított segítségért, de a gazdája csak állt fölötte, tanácstalanul. Végül úgy döntött, hogy mivel a szamár már öreg és a kút is régen használaton kívül van, betemeti a kutat – és vele együtt a...
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kagyló a tenger fenekén, aki minden nap azt hitte magáról,
hogy benne egy gyönyörű gyöngy rejlik. Ahogy a hullámok ringatták, úgy álmodozott arról, hogy
egyszer valaki felfedezi majd, kinyitja, és csodálattal nézi meg a benne lévő kincset.Ám amikor egy nap egy búvár valóban megtalálta és felhozta a...
Tanulságos történet a valódi segítségről
"Ahogy a gyertyák lángja egymásról újra fellobbanhat, úgy élednek fel bennünk is a béke, a hit és a szeretet lángjai.
Ne feledd: a remény mindig veled marad.
Ha egyszer úgy érzed, minden kihuny körülötted, jusson eszedbe: a Te szívedben is ott van a szikra, amely újra fényt gyújthat."
