Nov 02
A mécses fénye.
Vannak esték, amikor a csend nem üresség, hanem hívás.
Gondolatfüzet
Történetek és csendek, amikben újra megtalálhatod magad.
Előszó a Gondolatfüzethez
Ez a Gondolatfüzet nem csak szavak gyűjteménye. Ez a pad, ahol leülhetünk együtt – akár csendben, akár beszélgetve. Itt születnek a történetek, amelyekben nem az számít, hogy ki írta, hanem az, hogy kihez szólnak.
Egy gondolat, ha megosztják, tovább él másokban. Mindenki hozzátesz egy darabot: egy emléket, egy érzést, egy mosolyt vagy akár egy könnycseppet. Így lesz a történetből közös örökség.
Ez a füzet nem ítélkezik. Nem mondja meg, mi a helyes és mi a helytelen. Csak tükröt tart: hogy aki belenéz, láthassa önmagát. És közben érezze, hogy nincs egyedül.
Minden leírt szó egy kis lámpás, amely világít valaki más útján. És minden olvasó, aki itt időzik, maga is lámpássá válik. Ezért írj te is egy történetet. Felrakjuk, hogy másoknak is utat mutasson.
Ez a Gondolatfüzet ezért több, mint írás. Ez a közös jelenlétünk.
A történetek elolvasásához klikkelj a címére!
Nov 01
A gyertya a verandán.
Egy kis faluban minden Halloween estéjén mécsesek égtek a verandákon.
Okt 31
A fény, ami nem alszik ki.
Volt egyszer egy kis templom a hegy lábánál. Nem volt benne sem arany, sem márvány, csak fa és csend.
Okt 31
A perc, ami megállt.
Egy idős férfi minden reggel ugyanabban a parkban sétált. Nem sietett soha — talán mert már nem volt hová.
Okt 30
A kávéscsésze emléke.
Egy idős házaspár minden délután leült a verandára.
Okt 29
A kabát zsebe.
Egy idős férfi minden nap ugyanabban a kabátban sétált végig a parkon.
Okt 28
Világ Zenéje.
Vannak pillanatok, amikor a világ nem szól — hanem zenél.
Okt 27
A fény, amit elfújtak.
Vannak pillanatok, amikor a gyertyaláng nem alszik ki — csak átköltözik valakinek a szemébe.
Okt 26
A meleg kenyér illata.
Egy pék minden reggel hajnalban kezdte a munkát.
Okt 25
A cipész mosolya.
Volt egyszer egy cipész, aki minden reggel ugyanúgy kezdte a napját: letörölte az asztalát, megsimogatta a régi kalapácsát, és halkan ennyit mondott:
A fény ami tovább él.
"Ahogy a gyertyák lángja egymásról újra fellobbanhat, úgy élednek fel bennünk is a béke, a hit és a szeretet lángjai.
Ne feledd: a remény mindig veled marad.
Ha egyszer úgy érzed, minden kihuny körülötted, jusson eszedbe: a Te szívedben is ott van a szikra, amely újra fényt gyújthat."