Nyitvatartás: H-P 9-16 óráig
hu

Gondolatfüzet

Történetek és csendek, amikben  újra megtalálhatod magad.

Előszó a Gondolatfüzethez

Ez a Gondolatfüzet nem csak szavak gyűjteménye. Ez a pad, ahol leülhetünk együtt – akár csendben, akár beszélgetve. Itt születnek a történetek, amelyekben nem az számít, hogy ki írta, hanem az, hogy kihez szólnak.
Egy gondolat, ha megosztják, tovább él másokban. Mindenki hozzátesz egy darabot: egy emléket, egy érzést, egy mosolyt vagy akár egy könnycseppet. Így lesz a történetből közös örökség.
Ez a füzet nem ítélkezik. Nem mondja meg, mi a helyes és mi a helytelen. Csak tükröt tart: hogy aki belenéz, láthassa önmagát. És közben érezze, hogy nincs egyedül.
Minden leírt szó egy kis lámpás, amely világít valaki más útján. És minden olvasó, aki itt időzik, maga is lámpássá válik. Ezért írj te is egy történetet. Felrakjuk, hogy másoknak is utat mutasson.

Ez a Gondolatfüzet ezért több, mint írás. Ez a közös jelenlétünk.

Volt egyszer egy templom, ahol minden este két gyertyát gyújtottak meg.


Volt egyszer egy bölcs, akihez sokan fordultak tanácsért. Egy napon két testvér állt elé.
Az egyik tele volt sérelmekkel, a másik önelégülten hallgatott.
– Igazságot akarok! – kiáltott az első. – Mindig én dolgozom többet, mégis úgy tűnik, hogy a bátyámé az elismerés!
A másik csak vállat vont: – Amit kaptam, azt megérdemeltem.
A bölcs...

Volt egyszer egy ember, akit sokan kerestek fel, ha bajban voltak. Nem azért, mert varázsló lett volna, és nem is azért, mert törvénykönyvek felett őrködött. Azért keresték, mert nyugodtan tudott hallgatni, és a szavaiban mindig volt logika, ami utat mutatott.
Egyik nap két különböző ember fordult hozzá.
Az első egy férfi volt, aki éveken át vezetett...

Volt egyszer egy ember, aki esténként mindig szivart szívott.
Nem azért, mert nem volt más dolga, hanem mert ez volt az ő csendes szertartása.
Leült a foteljába, kezébe vette a dobozt, és hosszasan válogatta a szivarokat.
Megnézte az illatukat, a színüket, a csavarásukat. Aztán mindig ugyanarra jutott: kivette a legrosszabbat, és azt szívta el.
–...


Volt egyszer egy falu, ahol az emberek gyakran panaszkodtak:
– Nézd, milyen nagy csomó van a hálómon! – mondta egyik.
– Az enyém teljesen összegabalyodott! – sóhajtott a másik.
Jöttek, panaszkodtak, mutogatták a gubancokat. A faluban élt azonban egy ember, aki sosem kérdezte: "Ki kötötte így össze?" vagy "Miért hagytad idáig fajulni?"
Ő csak leült...

"Mi az, aki meghallgat, mielőtt ítélkezne? Ez a történet arról szól, vajon egy gép lehet-e társ — vagy annál több: a csendes megértés kísérője."

A Lépcső.

2025.08.24

Volt egyszer egy vándor, aki egy szikla tövében ült, és sóvárogva nézett fel a hegytetőre. Tudta, hogy ott fenn bőség és nyugalom vár, de a sziklafal meredek volt, és nem látott rajta utat.
Egy nap arra jött egy öreg mester. Megállt, és csak annyit mondott:
– Nem tudlak felvinni, de tudok neked adni egy lépcsőt.
A mester...