A Pók és az Ember – Tanulságos történet
Gondolatfüzet
Történetek és csendek, amikben újra megtalálhatod magad.
Előszó a Gondolatfüzethez
Ez a Gondolatfüzet nem csak szavak gyűjteménye. Ez a pad, ahol leülhetünk együtt – akár csendben, akár beszélgetve. Itt születnek a történetek, amelyekben nem az számít, hogy ki írta, hanem az, hogy kihez szólnak.
Egy gondolat, ha megosztják, tovább él másokban. Mindenki hozzátesz egy darabot: egy emléket, egy érzést, egy mosolyt vagy akár egy könnycseppet. Így lesz a történetből közös örökség.
Ez a füzet nem ítélkezik. Nem mondja meg, mi a helyes és mi a helytelen. Csak tükröt tart: hogy aki belenéz, láthassa önmagát. És közben érezze, hogy nincs egyedül.
Minden leírt szó egy kis lámpás, amely világít valaki más útján. És minden olvasó, aki itt időzik, maga is lámpássá válik. Ezért írj te is egy történetet. Felrakjuk, hogy másoknak is utat mutasson.
Ez a Gondolatfüzet ezért több, mint írás. Ez a közös jelenlétünk.
A történetek elolvasásához klikkelj a címére!
Remény rabjai.
"Egy gyönyörű lehetőség élhető csapdává válhat. Ez a történet megmutatja, mikor lehet a saját otthon csak újabb lánc – és mikor válhat védőbástyává."
A vulkáni tanmese – A Térkép és az Út
Alkar szorítása.
Volt egyszer egy római katona, aki sok csatát látott már. Amikor új társ érkezett a légióba, nem szavakkal kérdezte meg, hogy bízhat-e benne. Nem kérdezte: "Erős vagy?", "Hűséges vagy?" vagy "Megbízható vagy?". Csak kinyújtotta a karját, és alkarját a másikéhoz szorította.
Ebben a mozdulatban minden benne volt:
– Nem rejtek fegyvert, nem támadlak...
A Híd kulcsa.
Volt egyszer két régi jóbarát. Egyikük neve János volt, a másiké Gábor.
Évtizedek óta ismerték egymást, együtt jártak utakon, közös emlékek százait hordták a hátukon.
Csakhogy János idővel megváltozott. Egyre többször tett ígéretet másoknak, és mindig úgy bízott meg bennük, mintha Gábor majd a háttérből úgyis helyrehozná a hibákat. Ha a munka...
Volt egyszer három ember, akik előtt megjelent egy lehetőség.
Igéretből nem épül Híd.
Három ember állt a folyó partján.
Volt egyszer egy ember, aki ismerte a folyó túloldalán álló falut. Tudta, hogy oda nehéz eljutni, de van egy híd, amin át lehet menni — igaz, nem ő építette, csak tudta, merre van.
A Három fiú.
A három fiú – Tegnap, Holnap és Ma.
A két falu és a híd.
Két magas hegycsúcson, egymással szemben, két apró falu állt. A két hegyet mély, ködös völgy választotta el.
A fény ami tovább él.
"Ahogy a gyertyák lángja egymásról újra fellobbanhat, úgy élednek fel bennünk is a béke, a hit és a szeretet lángjai.
Ne feledd: a remény mindig veled marad.
Ha egyszer úgy érzed, minden kihuny körülötted, jusson eszedbe: a Te szívedben is ott van a szikra, amely újra fényt gyújthat."











