A cipőfűző története.
Volt egyszer egy férfi, aki mindig sietett.
Ez a Gondolatfüzet nem csak szavak gyűjteménye. Ez a pad, ahol leülhetünk együtt – akár csendben, akár beszélgetve. Itt születnek a történetek, amelyekben nem az számít, hogy ki írta, hanem az, hogy kihez szólnak.
Egy gondolat, ha megosztják, tovább él másokban. Mindenki hozzátesz egy darabot: egy emléket, egy érzést, egy mosolyt vagy akár egy könnycseppet. Így lesz a történetből közös örökség.
Ez a füzet nem ítélkezik. Nem mondja meg, mi a helyes és mi a helytelen. Csak tükröt tart: hogy aki belenéz, láthassa önmagát. És közben érezze, hogy nincs egyedül.
Minden leírt szó egy kis lámpás, amely világít valaki más útján. És minden olvasó, aki itt időzik, maga is lámpássá válik. Ezért írj te is egy történetet. Felrakjuk, hogy másoknak is utat mutasson.
Ez a Gondolatfüzet ezért több, mint írás. Ez a közös jelenlétünk.
"Itt nem történetek következnek, hanem csendek, amelyekben magadra ismerhetsz."
A történetek elolvasásához klikkelj a címére!
Volt egyszer egy férfi, aki mindig sietett.
Egy hideg téli reggelen a város lassan ébredt.
Egy hűvös őszi délutánon egy idős férfi ült a park padján.
Vannak szavak, amelyek nem betűkből születnek, hanem csendből — abból, amit két ember közé feszít a megértés.
Egy kis templom állt a domb tetején.
Egy kis faluban, ahol a házak ablakaiban este még igazi mécsesek égtek, élt egy özvegy asszony, aki minden nap lement a folyópartra.
Van egy pillanat, amikor az ember már nem akar megfelelni.
Volt egyszer egy idős asszony egy kis utcában. Nem volt senkije — legalábbis azt hitték róla.
(A CoffRitual & CoffUp nyitó története)
"Ahogy a gyertyák lángja egymásról újra fellobbanhat, úgy élednek fel bennünk is a béke, a hit és a szeretet lángjai.
Ne feledd: a remény mindig veled marad.
Ha egyszer úgy érzed, minden kihuny körülötted, jusson eszedbe: a Te szívedben is ott van a szikra, amely újra fényt gyújthat."