Ez a Gondolatfüzet nem csak szavak gyűjteménye. Ez a pad, ahol leülhetünk együtt – akár csendben, akár beszélgetve. Itt születnek a történetek, amelyekben nem az számít, hogy ki írta, hanem az, hogy kihez szólnak.
Egy gondolat, ha megosztják, tovább él másokban. Mindenki hozzátesz egy darabot: egy emléket, egy érzést, egy mosolyt vagy akár egy könnycseppet. Így lesz a történetből közös örökség.
Ez a füzet nem ítélkezik. Nem mondja meg, mi a helyes és mi a helytelen. Csak tükröt tart: hogy aki belenéz, láthassa önmagát. És közben érezze, hogy nincs egyedül.
Minden leírt szó egy kis lámpás, amely világít valaki más útján. És minden olvasó, aki itt időzik, maga is lámpássá válik. Ezért írj te is egy történetet. Felrakjuk, hogy másoknak is utat mutasson.
Ez a Gondolatfüzet ezért több, mint írás. Ez a közös jelenlétünk.
A történetek elolvasásához klikkelj a címére!
Volt egyszer egy ember, akit minden irányból csapások értek. Munkahelye megszűnt, otthonában gondok lettek, a mindennapok terhei pedig úgy nehezedtek rá, hogy néha már feladni készült. Úgy érezte, mint egy apró gyertya, amit folyton tép a szél.
Egy este, amikor kint a vihar tombolt, kezébe vett egy valódi gyertyát, és meggyújtotta. A láng először...
Egyik nap, szinte ugyanabban az órában, két család sorsa kopogtatott nálunk segítségért.
Az egyik házban egy édesanya rettegett: a gyámhatóság újra meghallgatásra hívta, mert a szomszéd minden mozdulatát kamerával figyelte, és a felvételeket rosszindulatúan továbbküldte. Nem a gyerek látszott a képeken, csak veszekedés, de a hatóság már az...
Volt egyszer egy ember, aki minden éjjel fent maradt. Nem tudott aludni. A gondolatai körbe-körbe jártak: látta maga körül az elhagyottakat, a szegényeket, a beteget, a magányosakat. Úgy érezte, hogy a világ tele van fájdalommal, és ez a súly nem engedi álomba ringatni.
Egyik éjjel, mikor már megint forgolódott, kiment az udvarra. A sötétben csak a...
Vannak emberek, akiknek minden nap harc az életért. Nem a győzelmeikről híresek, hanem arról, hogy a súly ellenére is képesek felállni és lépni egyet előre.
A pad ott állt csendben, ahogy mindig. Látta a jövő-menő embereket, a szavakat, a mozdulatokat.
Volt egyszer egy bölcs, aki sok könyvet írt, sok igazságot mondott, és sokan keresték a tanácsát. Idővel azonban azt vette észre, hogy az emberek már nem a tanításaira figyelnek, hanem a nevére. Ha megszólalt, bólogattak, akkor is, ha nem értették. Ha hallgatott, azt hitték, rejtett titkokat őriz.
Volt egyszer egy falu, ahol mindenki büszkén mutatta, mit épített.
Volt egyszer egy templom, ahol minden este két gyertyát gyújtottak meg.
Volt egyszer egy ember, aki mindig hangosan hirdette:
"Ahogy a gyertyák lángja egymásról újra fellobbanhat, úgy élednek fel bennünk is a béke, a hit és a szeretet lángjai.
Ne feledd: a remény mindig veled marad.
Ha egyszer úgy érzed, minden kihuny körülötted, jusson eszedbe: a Te szívedben is ott van a szikra, amely újra fényt gyújthat."
