Két ház, két küzdelem.

Egyik nap, szinte ugyanabban az órában, két család sorsa kopogtatott nálunk segítségért.
Az egyik házban egy édesanya rettegett: a gyámhatóság újra meghallgatásra hívta, mert a szomszéd minden mozdulatát kamerával figyelte, és a felvételeket rosszindulatúan továbbküldte. Nem a gyerek látszott a képeken, csak veszekedés, de a hatóság már az árnyékától is megijed. Az anya azonban nem hátrált: tartós kapcsolatban él, a párja dolgozik, a gyermek biztonságban van. Csak a szomszéd irigysége és birtokvágya veti rá a hosszú árnyékot.
A másik házban szintén egy anya állt a vihar közepén. Albérletben lakik két gyermekével, és a főbérlő önkényesen kicserélte a villanyórát feltöltősre – de a kódot nem adta át. Két napja sötétben éltek, miközben a főbérlő a hivatalos 47 négyzetméter helyett 84 négyzetméterre követelt lakbért. A jogot kiforgatta, az áramot elvette, és a kis család a legnagyobb bizonytalanságban maradt.
És ekkor közösen döntöttünk: nem nézzük tétlenül.
Az egyiknek levelet és lépéslistát adtunk, hogy megvédje gyermekét a rosszindulattól.
A másiknak kérelmet és utat mutattunk, hogy újra fény gyúljon az otthonában.
Két ház, két küzdelem.
Mindkettő mögött gyerekek állnak, akiknek joga van a biztonságra és a reményre.
És ha mi nem is tudjuk megoldani az egész világ baját, legalább ott állunk mellettük, hogy ne omoljon össze az, ami még tartható.