Drága Nővérkém, Andrea!

Ma van a születésnapod.

Kimondani is különös, mert amikor rád gondolok, nem az éveket látom, hanem azt a rengeteg szeretetet, munkát, gondoskodást és erőt, amit nap mint nap adsz másoknak.

Látom benned azt a nőt, aki mindig dolgozik, mindig tesz valakiért, és akkor is segít, amikor ő maga is elfárad. Gondozod a kertedet, figyelsz Zsófira, szeretettel veszed körül Leont, és közben még más emberek bajára, fájdalmára és reményére is marad figyelmed.

A soproni rendelődben emberek fordulnak hozzád bizalommal, te pedig tudásoddal, tapasztalatoddal és jó szándékoddal próbálsz segíteni nekik. Nemcsak kezelést adsz, hanem figyelmet is. Néha talán egy jó szót, reményt vagy azt az érzést, hogy nincsenek egyedül.

Sokan természetesnek veszik, hogy te mindig ott vagy.

Hogy lehet rád számítani.
Hogy megoldod.
Hogy segítesz.
Hogy meghallgatsz.
Hogy újra és újra adsz magadból.

Pedig semmi sem természetes abból, amit egy ember szeretetből tesz.

Nem természetes a gondoskodás.
Nem természetes a türelem.
Nem természetes az, hogy valaki mások terhei mellett is megőrzi magában a segíteni akarást.

Ez mind belőled fakad.

Nagyon sok ember életében hagysz jó nyomot. Lehet, hogy nem mindenki mondja ki. Lehet, hogy nem mindenki köszöni meg úgy, ahogy megérdemelnéd. De attól még ott vagy az életükben egy jó szóban, egy segítségben, egy reményt adó pillanatban.

A kerted is olyan, mint te.

Mások a virágokat látják, a szépséget, a színeket és a termést. Te azonban tudod, mennyi munka, türelem, hajolás, öntözés és gondoskodás van minden egyes virág mögött.

Az életed is ilyen.

Sokan élvezik a szereteted termését, de kevesen látják, mennyi erőt adsz hozzá.

Én azonban látom.

És szeretném, ha ezen a születésnapon te is éreznéd, mennyit érsz. Nemcsak azért, amit másokért teszel. Nemcsak mint édesanya, nagymama, segítő vagy dolgozó ember.

Hanem egyszerűen azért, mert te vagy.

Az én nővérem.
Az életem része.
Valaki, akinek a jelenléte hozzátartozik az emlékeimhez, a családunkhoz és ahhoz, aki én vagyok.

Azt kívánom neked, hogy ne mindig csak te tarts meg másokat, hanem téged is megtartsanak.

Ne csak te figyelj, hanem rád is figyeljenek.
Ne csak te adj, hanem te is kapj.
Ne csak mások öröméért dolgozz, hanem legyen időd a saját örömödre is.
És ne mindig neked kelljen erősnek lenned.

Legyen még nagyon sok szép napod a kertedben, sok boldog pillanatod Zsófival és Leonnal, sok sikered azok között, akiknek segítesz, és legyen elegendő időd önmagadra is.

Kívánom, hogy az élet ne csak próbára tegyen, hanem simogasson is.

Hogy mindaz a szeretet, amit másoknak adsz, újra és újra visszataláljon hozzád.

Nagyon boldog 60. születésnapot kívánok neked, Drága Nővérkém!

Isten éltessen sokáig, jó egészségben, békében, szeretetben és olyan emberek között, akik nemcsak elfogadják, amit adsz, hanem igazán megbecsülik azt is, hogy vagy nekik.

Nagyon szeretlek.

Szeretettel ölel:

öcsikéd, Gábor.

"Aki egész életében mások kertjét öntözi, annak el kell hinnie, hogy ő maga is virág, akit szeretni, óvni és megbecsülni kell."