A legnagyobb találmány

"A valódi szakértelem nem a leghangosabb véleményben mutatkozik meg, hanem abban, hogy a végén kevesebb a kérdés és több a megoldás."

Tegnap szakember érkezett.

Legalábbis ezt mondták.

Nyugodtan felment az első emeletre, elővette a cigarettásdoboz méretű műszerét, hozzátette a falhoz, néhány másodpercig figyelte, majd ünnepélyes komolysággal megszólalt:

– Vizes.

Ez volt az első nagy felfedezés.

Bevallom, ettől egy pillanatra megnyugodtam.

Féltem, hogy esetleg száraz lesz.

Ezután lassan körbenézett.

Még egyszer végigsimította tekintetével a falakat, majd kimondta a második diagnózist.

– Itt mindent bontani kell.

– Miért? – kérdeztem.

– Kamerával nem lehet megnézni.

– Miért?

– Túl szűk a nyílás.

Csend.

Az a különös fajta csend, amikor az ember még nem tudja eldönteni, hogy sírjon-e… vagy inkább tapsoljon.

Végül óvatosan megkérdeztem:

– És… az endoszkóp?

Újabb csend.

Nézett rám.

Én meg rá.

Arra gondoltam, lehet, hogy most találtam fel újra az endoszkópot.

Ha valóban így van, örömmel felajánlom az emberiségnek.

Ingyen.

Nem nevetett senki.

Pedig szerintem ott volt a nap legjobb poénja.

Végül csak ennyit mondtam:

– Rendben. Akkor várjuk meg az igazságügyi szakvizsgálat eredményét.

A szakértelem ekkor összepakolta a műszerét.

Magabiztos léptekkel elindult a kapu felé.

A kísérője csendesen bólogatott, majd – talán már századszor – megszólalt:

– Én ezt már három éve mondom.

Valóban.

Ezt senki sem vitatta.

Csak közben a víz sem hagyta abba.

Úgy látszik, a csőtörések nem hallgatnak a figyelmeztetésekre.

Valami különös okból inkább a javításokra reagálnak.

Néztem utánuk.

És azon gondolkodtam, milyen különös dolog az önbizalom.

Van, amikor hosszú évek tanulásából születik.

És van, amikor egyszerűen csak nagyon jól néz ki kívülről.

Hazafelé már csak egyetlen hiányérzetem maradt.

A popcorn.

Meg a kóla.

Mert az előadás véget ért.

A taps elmaradt.

Csak a hiba maradt ugyanott, ahol eddig volt.

És továbbra is arra várt, hogy egyszer valaki ne csak ránézzen…

hanem meg is értse.

Három év alatt sok minden megváltozhat.

Egy gyermek megtanul beszélni.

Egy fa árnyékot ad.

Egy ház új lakókat kap.

Egy repedésből beázás lesz.

Egy beázásból penész.

Csak egy mondat maradhat ugyanaz:

– Én ezt már három éve mondom.

És akkor értettem meg valamit.

A problémákat nem az idő oldja meg.

Nem a magabiztosság.

Nem a leghangosabb vélemény.

Hanem az első ember, aki a kérdés után nem kifelé indul a kapun… hanem befelé a megoldás felé.

"A valódi szakértelem nem attól hiteles, hogy tudja, hol ázik a fal. Hanem attól, hogy egyszer végre megszűnik az ázás."