A kilincs

"A legfontosabb emberek ritkán a leghangosabbak."

Volt egyszer egy öreg ajtó.

Naponta százszor nyitották ki.

Mindenki a zárat dicsérte.

Ha új volt, megcsodálták.

Ha biztonságos volt, megnyugodtak.

A kilincsnek senki sem szólt.

Pedig nélküle senki sem jutott volna be.

Egyszer megkérdeztem egy öreg asztalost:

– Miért nem beszél senki a kilincsről?

Mosolygott.

– Azért fiam, mert az emberek mindig azt veszik észre, ami hiányzik.

Ami nap mint nap működik…

arra már nem figyelnek.

Hazafelé végignéztem az életemen.

Rájöttem, milyen sok "kilincs" van benne.

Akik csendben teszik a dolgukat.

Akikre csak akkor gondolunk… amikor már nincsenek ott.