Filozófiai Gondolatok
"A Filozófiai Gondolatok célja nem az, hogy válaszokat adjon, hanem hogy rezgést keltsen — egy hangot, amelyben az olvasó elindul a saját útján.
Mert a gondolat itt nem tanítás, hanem kulcs: ami a csendben nyit ajtót.
Én csak tényt közlök — a többi az olvasó rezgésén múlik, ahogyan a Forrás mindannyiunkban más hangon szól."
A jövő kapuja.
Van egy régi igazság, amelyet sokan idéznek, de kevesen értenek igazán:
A csend logikája.
Vannak lelkek, akik nem a hangban élnek, hanem a csendben találják meg önmagukat.
A Teremtő gazdasága.
Nem múló időpont, hanem a Forrás csendes lélegzete.
A Szikra és a Hullám.
A "most" nem az idő pillanata, hanem a lét rezgése.
A Jég alatt a Csend.
(Elmélkedés a Forrás és az élet mélységeiről)
A pillanat tükröződései.
a csúcspont: az idő többdimenziós természete, ahol minden pillanat egyszerre létezik.
A Jövő Múltja.
a felismerés, hogy a jövő és a múlt ugyanannak a hullámnak két oldala.
Az Idő Tengerében.
az alap: az idő, mint közeg, amiben minden rezgés hullámzik.
→ a pillanat, amikor a két idő összeér — az idő "visszalélegzik".
A gondolat csendje
Vannak pillanatok, amikor a világ elhallgat, és az emberben megszólal valami régi, ismerős hang.
Nem tanítani akar – csak emlékeztetni.
A LeCsó Mentor Alapítvány Filozófiai Gondolatok ezeknek a pillanatoknak ad otthont.
Egy hely, ahol a gondolat nem vitatkozik, hanem figyel.
Ahol a tudomány és a hit nem egymás ellentétei, hanem ugyanannak a fénynek két oldala.
Itt nem "megmondások" születnek, hanem felismerések.
Nem dogmák, hanem irányok, amelyek elindítják a saját belső utadat.
Minden gondolat csupán egy kapu – de a kapun át neked kell átlépned.
A Műhely nem tanítványokat keres, hanem társakat a gondolkodásban.
A szövegek nem kijelentések, hanem meghívások: rezgések, amelyek csak akkor élnek, ha az olvasó lelkében is visszhangot keltenek.
Minden olvasó saját valóságának tükrében értelmez – és éppen ez a cél: hogy az értelmezés pillanatában te magad is alkotóvá válj.
A Filozófia Műhely tehát nem egy statikus gyűjtemény, hanem egy élő, rezgő tér.
Olyan, mint egy nyitott könyv, amit nem befejezni kell, hanem folytatni.
Az írások szabadon értelmezhetők, bővíthetők, vagy akár meg is kérdőjelezhetők.
Minden új olvasat új dimenziót nyit a gondolatnak, és a közös rezgésen keresztül új formát ad a világ megértésének.
A cél nem a követés, hanem az együtt gondolkodás.
Hogy az ember felismerje: a megértés nem a másik igazságában,
hanem a kettő közti rezgésben születik meg.
Minden elolvasott mondat csak szikra.
De ha benned lángra kap, akkor már nem az én gondolatom az, hanem a tiéd lett.
"A végső megértés nem a szavakban rejlik,
hanem abban a csendben, ahol a világ az emberben kezd el hallani."











