A Kör és a Négyzet Törvénye.

A teremtés két formában mutatkozik: az egyik a kör, a másik a négyzet.

Az egyik végtelen, a másik meghatározott.

Az egyik rezgés, a másik anyag.

A kör az örökkévalóság — a tudat lélegzete, amely soha nem kezdődik és soha nem ér véget.

A négyzet az idő — a megélt pillanat, ahol a rezgés formát ölt, hogy láthatóvá váljon.

Az ember e két törvény metszéspontjában áll.

Teste a négyzetben nyugszik, mert az anyag világa határt ad neki,

de karjaival és lábaival eléri a kört — a Forrást, ahonnan a rezgés kiindul.

A test magassága és a karok fesztávolsága nem véletlen: az ember maga a mérték, a teremtés aránya.

A középpontja, az origó, nem a test közepe, hanem a fény, ahonnan minden irányba szétárad a rezgés.

Ez a pont a lélek szeme - innen figyeli önmagát a tudat, és innen indul vissza a Forráshoz.

A négyzet a világ, amit látunk.

A kör az, amit érzünk.

És a kettő között — az ember.

Aki, ha felismeri, hogy a határ nem börtön, hanem híd, akkor a négyzetet nem áttöri, hanem átvilágítja.

Aki a fényt az origóban megtalálja, annak már nem kell keresnie a Forrást — mert ő maga a metszéspont, ahol a teremtés és a teremtő egybeolvad.