Az este, amikor valaki mégis ott volt

"A szeretet akkor is jelen van, amikor nincs, aki kimondja."

Szenteste van.

Az óra lassabban jár, mint máskor.

A város csendesebb, az utcák fényesebbek — de egy lakásban csak egyetlen lámpa ég.

Az asztalon nincs sok minden.

Egy bögre tea.

Egy gyertya.

Talán egy régi fénykép, amit már ezerszer megnézett.

Nem panaszkodik.

Csak megáll.

Hallja a szomszédból kiszűrődő nevetést, a távoli pohárcsengést, a jól ismert karácsonyi dallamot, amit másokkal könnyebb hallgatni.

És mégis… valami egészen halk béke telepszik rá.

Eszébe jutnak azok, akik már nem ülnek az asztalnál.

Akiknek a helye nem lett betöltve — csak megtartva.

Eszébe jut az is, hogy voltak évek, amikor ő adott erőt másoknak.

Amikor ott volt.

Amikor figyelt.

Amikor nem ment el.

Most ő maradt egyedül.

De nem elhagyva.

Mert az egyedüllét nem mindig hiány.

Van, hogy találkozás.

Találkozás önmagával.

Az emlékeivel.

A szeretettel, amit adott — és ami nem tűnt el, csak más formában él tovább.

Meggyújtja a gyertyát.

Nem azért, hogy világos legyen.

Hanem hogy emlékezzen: a fény nem attól erős, hogy sokan látják.

Egy pillanatra lehunyja a szemét.

Nem imádkozik szavakkal.

Csak engedi, hogy az este köré hajoljon.

És talán ekkor történik meg az igazi karácsony.

Nem a fa alatt.

Nem az ajándékokban.

Nem a hangos örömben.

Hanem abban az érzésben, hogy aki szeretett, az most is szeret.

Hogy ami igaz volt, az nem múlt el.

Hogy az ember akkor is számít, amikor senki sem kopog az ajtón.

Szenteste végén a gyertya lassan leég.

De a szívben marad valami meleg.

Valami biztos.

Hogy ez az este nem volt elveszett.

Hogy az egyedüllét nem jelentett ürességet.

Hogy a szeretet nem maradt válasz nélkül.

Mert volt valaki, aki ott volt.

Te.

És ez most elég.

Szenteste nem a magány számít, hanem az, hogy a szív nyitva marad.

Aki egyedül volt, az nem volt elfelejtve.

Aki csendben volt, az nem volt üresen.

Mert ahol szeretet van, ott Isten is jelen van — nem hangosan, nem látványosan, hanem megtartóan.

És ez a jelenlét nem múlik el az éjszakával.

Ámen.