Szegény ember és az almafa.

Egyszer élt egy szegény ember, akinek nem volt semmije, csak egy kis kertjében álló öreg almafa.
Az emberek kinevették, mert nem volt háza, földje vagy vagyona – csak az a fa, amely minden évben termett pár almát. Egy napon a szegény ember éhes gyerekeket látott a falu szélén. Leszedte az összes almát a fáról, és mindet odaadta nekik.
A gyerekek boldogan ették, és elfelejtették a fájdalmukat. Másnapra a fa üresen állt, de a szegény ember szíve tele lett békével. Évekkel később nagy szárazság sújtotta a vidéket. Az emberek kutattak víz után, de sehol sem találtak.
Ekkor az öreg fa gyökerei alól forrás tört fel – ott, ahol a szegény ember mindig megpihent és hálát adott.
A forrás megmentette a falut, és onnantól kezdve mindenki tisztelettel nézett arra a fára. 

A történet tanulsága: Amit szeretettel adsz, az sokszorosan visszatér. Néha nem azonnal, de mindig a legjobbkor.