Szamár és a kút.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg szamár, aki egy falusi udvarban élt. Egy nap véletlenül beleesett egy régi, kiszáradt kútba. Hangosan ordított segítségért, de a gazdája csak állt fölötte, tanácstalanul. Végül úgy döntött, hogy mivel a szamár már öreg és a kút is régen használaton kívül van, betemeti a kutat – és vele együtt a szamarat is. A gazda elkezdte lapátolni a földet a kútba. Amikor a szamár érezte, hogy föld hull rá, először kétségbeesett, de aztán valami furcsa történt: minden egyes lapát földet lerázott magáról, és rálépett. Így egyre feljebb és feljebb került. Végül, sok lapát föld után, a szamár ki tudott lépni a kútból, és szabad lett. A gazda megdöbbenve nézte: amit ő a végnek szánt, az a szamár kitartása miatt új kezdet lett.

Tanulság: Az élet sokszor földet szór ránk – problémákat, gondokat, fájdalmat. De ha lerázzuk magunkról, és minden nehézségre lépcsőként tekintünk, végül kiemelkedhetünk a legmélyebb kútból is.