Rab, aki elfelejtette, hogy szabad.

Volt egyszer egy rab, aki annyi évet töltött börtönben, hogy lassan elfelejtette, milyen a szabad élet.
Minden nap ugyanazokat a falakat látta, ugyanazt az ajtót, ami mögött szabadság várhatott – de már nem
is gondolt rá. Megszokta a bezártságot.

Egy nap kinyílt a cellaajtó. A börtönőr odalépett hozzá és ezt mondta: "Szabad vagy. Mehetsz."
A rab azonban csak ült, és nem mozdult. Nem értette, hogyan lehetne szabad. Olyan sokáig volt fogoly, hogy a szabadság gondolata félelmetesnek tűnt számára. Végül egy bölcs ember lépett be a cellába, és csendesen így szólt:
"Az ajtó nyitva van, de ki kell lépned rajta. A szabadság nem csak az ajtón túl kezdődik – hanem benned. Ha elhiszed, hogy szabad vagy, akkor valóban az leszel.

"És a rab lassan felállt, kilépett az ajtón, és megérezte az első fuvallatot. A szél illata, a napfény melege – mind ismerős, mégis új volt számára. Abban a pillanatban értette meg: sokszor nem a falak, hanem a félelem tart minket fogva.