Pók és az Ember – Tanulságos történet 

A Pók és az Ember – Tanulságos történet

Volt egyszer egy ember, aki egy éjszaka arra riadt, hogy valami mászik a kezén. Megijedt, de amikor megvilágította, látta, hogy egy nagy pók az. Nem csapta agyon, nem rohant el tőle, hanem óvatosan kivitte a kertbe, és szabadon engedte.

Nem sokkal később egy másik pókkal találkozott a szobában. Az sem menekült előle, hanem mintha rá bízta volna magát: komótosan állt, figyelt, mintha kérdezné: "Mi lesz a sorsom?" Az ember ezt is kivitte, és elengedte.

Ekkor megérezte, hogy ez a találkozás több volt, mint puszta véletlen. A pókok nem rohantak el, hanem hagyták, hogy ő döntsön róluk. Mint ha próbára tették volna: vajon az ösztön vagy a szív győz benne?

És ő a szívét választotta. Nem gyengeségből, hanem erőből. Mert az igazi erő nem a pusztításban van, hanem abban, ha valaki képes életet adni, esélyt engedni.

Így történt, hogy két kis pók emlékeztette: minden döntésben ott rejlik a lehetőség, hogy rombolunk, vagy hogy építünk. És amit aznap éjjel választott, az nemcsak a pókokat mentette meg, hanem a saját lelkét is gazdagította