"Az irigység árnyéka"

A pad ott állt csendben, ahogy mindig. Látta a jövő-menő embereket, a szavakat, a mozdulatokat.

És egyszer csak árnyak vetődtek rá: az irigység és a rosszindulat árnyai. Két ember – akik soha nem dolgoztak rajta igazán – odalépett, és suttogni kezdett. Szavaikban nem volt igazság, csak ügyeskedés és félrevezetés.

Akadt, aki hallgatott rájuk. Elhitte, hogy máshol szebb, könnyebb, több teremhet. És a pad egyszer csak üres lett ott, ahol addig együtt ültek, együtt dolgoztak, együtt hittek.

De a pad nem roskadt össze. Tudta, hogy a fa, amiből készült, erősebb a rosszindulat szavainál. Tudta, hogy az igazság lassan, de biztosan kibomlik. Nem kapkodott, nem ítélt – csak őrizte a helyét.

És hogy mi lesz azokkal, akik az irigység árnyékát hozták? Mi lesz azokkal, akik hittek a rosszindulatnak?

Ezt a történetet még nem írta meg senki. De egy dolog biztos: az igazság mindig kiderül.

Coming soon…