Nem a kabát számít.

"Az igaz szükség nem kérdez — csak csendben megáll az ajtóban."

Aznap hideg volt, de nem a levegő miatt.

Az ajtó előtt álló kérdés fagyasztotta meg a teret.

A nő belépett.

Szép kabátban.

Határozott hangon.

Nem úgy, mint aki kérni jött — inkább úgy, mint aki számon kér.

Az iroda csendje nem változott meg.

Csak figyelt.

Volt már itt sokféle ember: akinek semmije nem volt, és akinek még a neve is remegett, amikor kimondta.

Ők nem kérdeztek sokat.

Nem faggattak.

Csak leültek, és várták, hogy valaki észrevegye őket.

Mert az igazi szükség nem hangos.

Nem magyaráz.

Nem játszik szerepet.

Az igazi szükség csak megáll az ajtóban… és csendben vár.

Amikor a nő végül elment, nem maradt utána harag.

Csak egy felismerés:

Nem a kabát mondja meg, ki kicsoda.

Hanem az, hogyan áll meg egy ajtóban.

És a csend újra visszaült a helyére, mint aki tudja:

A valódi kopogás mindig halkan érkezik.

Csend.