A mérleg tanmeséje.

Volt egyszer egy bölcs, akihez sokan fordultak tanácsért. Egy napon két testvér állt elé.
Az egyik tele volt sérelmekkel, a másik önelégülten hallgatott.
– Igazságot akarok! – kiáltott az első. – Mindig én dolgozom többet, mégis úgy tűnik, hogy a bátyámé az elismerés!
A másik csak vállat vont: – Amit kaptam, azt megérdemeltem.
A bölcs elővett egy régi mérleget, és a két testvér elé tette.
Az egyik serpenyőbe belerakta a fáradt kéz ráncait, a hajnalban kelést, a csendes áldozatokat.
A másikba az ígéreteket, a hangos szavakat, a mások előtti dicsőséget.
A mérleg azonban nem mozdult. Mindkét serpenyő egyformán állt.
A testvérek döbbenten nézték.
– Hogyan lehet ez? – kérdezték egyszerre. – Hiszen az egyikben munka van, a másikban csak szó!
A bölcs elmosolyodott:
– Az igazság nem az, amit ti láttok. A mérleg csak akkor billen meg, amikor az élet hozzáadja az utolsó súlyt: az időt.
És valóban: évek múltán a szó elillant, a dicsőség elfelejtődött – de a munka, a fáradt kéz ráncai, az áldozat mind gyümölcsöt hoztak.
A mérleg lassan, de biztosan, végül a munkás testvér oldalára billent.

👉 Tanulság:

Az igazság néha késik. De ha valódi, sosem marad el.
Az idő az egyetlen bíró, aki sosem téved.