A Megfigyelés Törvénye.

.Az univerzum nem hallgat — csak figyel.

A csend, amit annak hiszünk, valójában a legnagyobb aktivitás: a megfigyelés rezgése.

Ha létezik nálunk fejlettebb intelligencia, nem kell, hogy elrejtőzzön előlünk — elég, ha természetesen viselkedik.

A tökéletes álcázás nem az eltűnés, hanem az összhang.

Aki a kozmosz törvénye szerint él, annak minden mozdulata természetes; így ha meg is figyel bennünket, a létezése nem különbözik a csillagfény mozdulatától vagy egy üstökös pályájától.

Az ember még mindig a technológiában keresi az isteni jelet.

Távcsöveket épít, adatokat gyűjt, de nem veszi észre, hogy a kapcsolat feltétele nem a tudomány, hanem az érettség.

A fejlettebb tudat nem válaszol a kérdésre, amíg a kérdező nem érti, mit kérdez valójában.

A genetika adott — az értelem korlátolt.

Az ember képes a teremtésre, de még nem érti, miért teremt.

A tudás anyagi, a bölcsesség energetikai.

Az egyik épít, a másik összeköt.

Ezért nincs még "globális tudat".

Az emberiség hangjai disszonánsak —

mindenki a saját dallamát játssza, és nem hallja, hogy a dallam csak akkor teljes, ha a többi hanggal együtt szól.

Az Én-tudat még erősebb, mint a Mi-tudat, és így az emberiség a saját különállását tanulja, mielőtt a közösséget megértené.

A fejlettebb intelligenciák nem közbelépnek — tükröt tartanak.

Nem avatkoznak bele a tanulásba, mert tudják: a fejlődés iránya nem a hatalom, hanem a harmónia.

A kapcsolat nem technológiai esemény, hanem rezgési találkozás.

Amikor majd az emberiség a kíváncsiság helyett megértéssel tekint az ismeretlenre, amikor nem fél, hogy elveszít valamit, ha felismer valakit, akkor a megfigyelő kilép az árnyékból — nem azért, hogy megmutassa magát, hanem mert végre hasonlítunk rá.