A Lépcső.

A Lépcső

Volt egyszer egy vándor, aki egy szikla tövében ült, és sóvárogva nézett fel a hegytetőre. Tudta, hogy ott fenn bőség és nyugalom vár, de a sziklafal meredek volt, és nem látott rajta utat.
Egy nap arra jött egy öreg mester. Megállt, és csak annyit mondott:
– Nem tudlak felvinni, de tudok neked adni egy lépcsőt.
A mester letett elé egy erős fa-lépcsőt, ami épp csak az első pár métert hidalta át.
– Innen már magadnak kell tovább mászni – tette hozzá.
A vándor először csalódott volt: "Csak ennyi? A csúcs még messze van!"
De ahogy fellépett az első fokokra, és elérte az első párkányt, meglátta a következő kapaszkodót, aztán egy repedést a sziklán, majd egy szűk ösvényt… és lépésről lépésre, kapaszkodóról kapaszkodóra végül feljutott a hegytetőre.
Ott, fenn a napfényben, megértette: a mester nem a csúcsot adta neki, hanem a lehetőséget, hogy a saját erejéből jusson oda.
És amikor évekkel később újra arra járt, és látott egy másik vándort a szikla tövében ülni, ő is letett elé egy lépcsőt.
Mert a legnagyobb ajándék nem az, hogy felvisznek, hanem az, hogy megtanulsz feljutni.