A láthatatlan építő.

Volt egyszer egy falu, ahol mindenki büszkén mutatta, mit épített.

Valaki magas tornyot rakott, hogy messziről lássák.

Másik fényes palotát, hogy mindenki irigykedjen.

A harmadik széles hidat, hogy a nevét zengjék a messzi városokban is.

És volt ott egy ember, aki nem épített semmit látványosat.

Ő csak megjavította a repedt köveket a falakban.

Feltöltötte a réseket a hidak alatt.

Megkötötte a köteleket, hogy ne szakadjanak el.

Csendben kiegészítette azt, ami hiányzott.

Amikor ünnep jött, a falu népe mindig a tornyot mutatta, a palotát dicsérte, a hidat éltette.

Az ember munkáját senki sem említette.

De egy évben nagy vihar tört rájuk.

A torony ledőlt, a palota fala megrepedt, a híd megrogyott.

És csak ott maradt épen, amihez a csendes ember is hozzáért – mert ő nem rombolt, hanem kiegészített.

A falusiak akkor értették meg:

– Aki hangosan épít, annak munkája csodálatos lehet, de törékeny.

– Aki csendben kiegészít, annak munkája láthatatlan, de örök.

👉 Tanulság:

Nem mindig az a legnagyobb építő, aki a legmagasabbat rakja.

Néha az a legnagyobb, akit észre sem vesznek – mert nélküle minden összeomlana.