A lámpás az úton

"Aki saját fényt gyújt, az nem marad sötétben akkor sem, ha kialszanak a többiek."

Egy férfi minden este ugyanazon az úton ment haza.

Az út nem volt különösebben szép. Nem volt kikövezve. Néha sáros volt, néha köves.

Egyszer egy szomszéd megkérdezte tőle:

– Miért nem mész inkább a főúton? Ott világosabb van, simább az út, több ember jár arra.

A férfi elmosolyodott.

– Ott világosabb van, mert sokan járnak arra. Itt azért van világos, mert én hozok lámpást.

A szomszéd csak nevetett.

Egy viharos este azonban elment az áram az egész faluban. A főút sötétbe borult. Az emberek tanácstalanul álltak.

A férfi akkor is jött a maga kis útján, a kezében a lámpással.

Nem azért vitte, mert hős akart lenni.

Hanem mert megszokta, hogy nem más fényére bízza az útját.

Aznap este többen is csatlakoztak hozzá. Nem azért, mert ő hívta őket. Hanem mert látták a fényt.

És másnap már nem nevettek rajta.