Kopott gatya.

A kopott gatya tanulsága.

Volt egyszer egy ember, aki minden nap felvette ugyanazt a gatyát. Dolgozott benne, izzadt benne, és néha még ünnepre is ezt húzta fel, mert más nem volt kéznél. A gatya csendben tűrte: hajolt, feszült, kopott, de nem szólt semmit. Tette a dolgát.
Évek múltán a gatya elkezdett fakulni, itt-ott kilyukadt. Az emberek, akik látták, így szóltak:
– Nézd csak! Milyen kopott, milyen elhasznált! Hát nem szégyen így járni?
Az ember csak vállat vont:
– De hiszen ez a gatya vitte a terhet. Ez hordta a hétköznapokat, ez tartott ki mellettem minden munkában. Ha most kopott, az nem az ő hibája – hanem azé, aki minden helyzetben ugyanazt várta el tőle.
És a tanulság így szólt:
Nincs olyan gatya, ami mindenre jó. Ünnepre öltöny kell, munkára melós nadrág. Aki mindenben ugyanazt használja, annak nem a gatya hibás, ha elkopik – hanem a saját döntése.