A kavics és a hullám.

Egy kisfiú állt a tó partján, kezében egy apró kaviccsal. Nézte a sima víztükröt, és azon gondolkodott, vajon számít-e egy ilyen apró kavics, ha beledobja.

Aztán lendített a kezével, és a kavics halk csobbanással elmerült.

A vízen körök indultak: először aprók, majd egyre nagyobbak lettek. Elértek a nádhoz, a közelben úszó kacsákhoz, sőt még a túlparthoz is.

A kisfiú ámulva nézte:

– Nem gondoltam, hogy egy ilyen kicsi kő ekkora hullámokat kelthet.

Ekkor megszólalt egy öregember, aki mellette üldögélt:

– Látod, fiam, az élet is ilyen. Egyetlen jó szó, egy mosoly, egy kis segítség olyan hullámokat indít el, amelyek messzebbre érnek, mint hinnéd. Lehet, hogy sosem látod, hova jut el a hatása, de biztos, hogy valahol valakihez elér.

A kisfiú bólintott, és aznap hazafelé úgy döntött: minden nap dob egy "kavicsot" az emberek életébe – legyen az kedvesség, figyelem, vagy egy apró segítség.

Tanulság

Nem kell nagy dolgokat tennünk ahhoz, hogy változást hozzunk. Néha a legkisebb gesztus indítja el a legnagyobb hullámokat.