A zsebóra.

Volt egyszer egy idős órásmester, aki egy kis műhelyben dolgozott a város szívében. Az emberek messziről is elhozták hozzá az óráikat, mert híres volt arról, hogy még a legreménytelenebb szerkezetet is képes megjavítani.

Egy napon belépett hozzá egy fiatal férfi, kezében egy régi, megkopott zsebórával.

– Mester – mondta –, ezt az órát apámtól örököltem. Nem jár már évek óta, de számomra nagyon fontos lenne, ha újra működne.

Az órásmester elővette a nagyítóját, szétszedte a szerkezetet, majd hosszú percekig vizsgálgatta. Végül így szólt:

– Nincs eltörve, nincs benne komoly hiba. Csupán por és elhanyagolás. Egy kis tisztítás, olajozás, és újra ketyegni fog.

A fiatal férfi csodálkozva nézett rá:

– Tehát az apám emléke nem veszett el? Nem kell nagyjavítás, új alkatrészek?

– Nem – felelte az órás –, csak törődés. A legtöbb érték nem azért áll meg, mert tönkremegy, hanem mert elfelejtünk figyelni rá.

Az óra újra járt, hangosan, tisztán. A fiatal férfi elmosolyodott, és akkor értette meg: nemcsak az órát kapta vissza, hanem azt az üzenetet is, hogy a kapcsolatokat, az emlékeket, a szeretteinkkel való köteléket ugyanígy ápolni kell.

Tanulság:

A legnagyobb javítás az életben nem új dolgok megszerzése, hanem a régi értékek megtisztítása.