A Jég alatti Csend. 

(Az Europa üzenete)

(Elmélkedés a Forrás és az élet mélységeiről)

A Jupiter fagyott holdja, az Europa kívülről nézve néma.

Nincs színe, nincs fénye, csak repedések és jégbe zárt árnyékok.

Mégis, e jégpáncél alatt valami mozdul.

Egy titkos óceán hullámzik a sötétben, ahol a fény soha nem jár, de az élet lehetősége ott lüktet — hangtalanul.

Az ember sokszor azt hiszi, az élethez fény kell.

Pedig a Forrás nem csak a fényben, hanem a mélységben is ott van.

Ott, ahol a Nap sugarai már elhalnak, de a belső hő – a lélek tüze – tovább rezeg.

Az Europa arra emlékeztet minket, hogy a legnagyobb élet nem mindig a felszínen történik.

A csendben születik, a nyomás alatt, a sötétség mélyén.

Ott, ahol minden külső hang elnémul, és csak a belső áramlás marad – az örök mozgás, amit életnek hívunk.

Talán mi magunk is ilyen jégbe zárt óceánok vagyunk.

A felszínünk rideg, álarcaink fagyottak, de odabent, mélyen, rezeg egy tenger, amely kapcsolatban áll a Forrással.

Nem látjuk, de érezzük: ott van.

A tudósok kutatják az Europa titkát, de valójában nem a vizet keresik, hanem magunkat.

Azt az ősi rezgést, amely még az idők kezdete előtt született, amikor az élet először döntött úgy, hogy mozdulni akar.

Ha egyszer a Clipper átrepül felette, és áttör a jégpáncélon, talán nem csak óceánt talál,

hanem tükörbe néz — és meglátja az emberi tudat mélyrétegét:

ahol a fény és a sötétség nem harcol, hanem együtt lélegzik.