A gyertya és a szél.

• "Van, amikor úgy érezzük, hogy az élet vihara kioltani készül bennünket. De mindig van bennünk egy láng, amit nem lehet eloltani – és mindig akad valaki, aki megóvja. Olvasd el ezt a történetet a reményről és a kitartásról."
• LeCsó.

Volt egyszer egy ember, akit minden irányból csapások értek. Munkahelye megszűnt, otthonában gondok lettek, a mindennapok terhei pedig úgy nehezedtek rá, hogy néha már feladni készült. Úgy érezte, mint egy apró gyertya, amit folyton tép a szél.
Egy este, amikor kint a vihar tombolt, kezébe vett egy valódi gyertyát, és meggyújtotta. A láng először imbolygott, majd látszott rajta, hogy küzd az erős huzattal. Mégis: nem aludt ki. És ekkor értette meg: a gyertya azért marad életben, mert nem a szél hiánya adja az erejét, hanem az, hogy képes újra és újra felvenni a harcot ellene.
Az ember rájött: ő maga is ilyen. Bár az élet néha fúj, sodor, szinte el akarja oltani, belül ott a láng, amit nem lehet kioltani. És mindig vannak körülötte, akik tenyerükkel védik a szél ellen – barátok, közösség, olyan emberek, akik nem hagyják magára.
Másnap, amikor újra felkelt, már nem a viharra figyelt, hanem a lángra, ami benne égett. És tudta: bármilyen nehéz az út, van kiút – mert mindig akad valaki, aki segít, hogy a lángja tovább égjen.
👉 Tanulság:
A legnagyobb erő nem az, hogy soha nem ér a szél, hanem az, hogy a láng bennünk él, és mindig vannak, akik megvédenek tőle.