Fiat lux

"Fiat lux — és végre látszott, mi igaz."

Vannak pillanatok, amikor az ember nem vigaszra vágyik, hanem világosságra.

Nem arra, hogy valaki szépen beszéljen köré.

Nem arra, hogy enyhítse a valóságot.

Hanem arra, hogy végre tisztán lássa, mi igaz.

Fiat lux.

És lőn világosság.

A világosság azonban nem mindig szelíd az első pillanatban.

Először megmutat.

Láthatóvá teszi, ki partner, és ki csak használ.

Ki mondja magáról, hogy korrekt, és ki az, aki valóban úgy viselkedik.

Ki jön, amikor szükség van rá, és ki csak akkor keres, amikor szüksége van rád.

A világosság nem azért érkezik, hogy megszépítse a dolgokat.

Hanem hogy a helyükre tegye őket.

És amikor ez megtörténik, az ember már nem haragszik úgy, mint előtte.

Nem is magyaráz annyit.

Csak tudja.

Tudja, meddig tart a bizalom.

Tudja, hol kezdődik a méltóság.

Tudja, hogy a jóság nem kötelesség, hanem ajándék — és az ajándékot nem lehet büntetlenül természetesnek venni.

A világosság után nem mindig lesz könnyebb az élet.

De tisztább lesz.

És néha ez a legnagyobb kegyelem:

Amikor végre nem sötétben próbálunk hűségesek maradni önmagunkhoz.