A "Megmondtam" ember tanmeséje.

Volt egyszer egy falu, ahol minden újdonság előtt állt valaki a tér közepén, és így szólt:

– Megmondtam, hogy ebből baj lesz!

Amikor egy fiatal kovács először próbált szekérkereket vasalni, ő már ott állt:

– Megmondtam, hogy eltörik!

De a kerék erősebb lett, mint valaha.

Amikor egy gazda először próbált öntözni, a férfi ott is széttárta a kezét:

– Megmondtam, hogy elrohad a termés!

De a vetés zöldebb lett, mint valaha.

És amikor egy asszony először gyújtott mécsest az utcán, ő ismét harsogta:

– Megmondtam, hogy tűz lesz!

De a falu először járt fényben este is.

Az emberek eleinte figyeltek rá, mert féltették a házukat, a termésüket, a családjukat. De ahogy teltek az évek, és a falu gazdagodott, rájöttek: semmit sem adott hozzá az életükhöz, csak mindig utólag akarta bebizonyítani, hogy igaza van.

Egy napon a falu határába idegenek érkeztek, akik hidat akartak építeni a folyón. A férfi már messziről kiáltotta:

– Megmondtam, hogy összedől majd, és mindenki a vízbe vesz!

De a falu bölcse így felelt neki:

– Ha mindig csak a félelmet látod, akkor a jövőt sosem fogod. A híd nem attól épül meg, hogy te "megmondtad", hanem attól, hogy valaki el meri kezdeni.

És amikor a híd elkészült, az emberek átmentek rajta. A férfi ott állt a parton, de senki sem hallgatta többé a szavát.

👉 Tanulság:

A "megmondtam" szó nem épít falat, nem vet, nem gyújt fényt, nem emel hidat.

Az emberiséget mindig azok vitték előre, akik a félelem helyett a cselekvést választották.