A döntés terhe.

Egy férfi élete útján sokszor állt válaszút előtt. Mindig próbálta a könnyebbnek tűnő ösvényt választani, abban bízva, hogy majd elkerüli a nehézségeket. Amikor mégis akadályba ütközött, rendre másokat hibáztatott: a körülményeket, a társait, vagy épp a sorsot.

Évek teltek így, és egyszer csak megállt egy tükör előtt. A tükörben nem a fiatalkori önmagát látta, hanem egy fáradt, megtört alakot. A férfi szíve összeszorult, és először mormolta ki halkan:

– Nem a világ vezetett félre… én magam választottam rosszul.

Ebben a pillanatban mintha a válláról egy láthatatlan súly esett volna le. Rájött, hogy a hibái nem ellenségei, hanem tanítói. És hogy a beismerés nem gyengeség, hanem az újrakezdés kulcsa.

A férfi elmosolyodott. Először igazán őszintén, önmagára nézve.

👉 Tanulság (nyitva hagyva): Néha a legnagyobb bátorság nem a harc másokkal, hanem a szembenézés önmagunkkal. A kérdés az: vajon mindenki képes erre?