A csendes ellenállás.

"A legnagyobb ellenállás az, ha nem engedjük elvenni az emberségünket."

Nem minden ellenállás zászlóval kezdődik.

Nem minden harc hangos.

Van, amelyik akkor születik meg, amikor az ember nem hajlandó olyanná válni, amilyenné terelnék.

A világ ma gyorsat kér.

Azonnalit.

Hatékonyságot.

Hasznot.

Azt tanítja, hogy az érték mérhető, hogy az ember annyit ér, amennyije van, hogy az idő csak akkor számít, ha pénzt termel.

A csendes ellenállás ezzel szemben lassú.

Figyel.

Nem azért, mert nincs dolga, hanem mert tudja: amit nem veszünk észre időben, az egyszer majd fölénk nő.

Figyelmesség az ellenállás első formája.

Amikor meghallgatod a másikat, amikor észreveszed, hogy fáradt, amikor nem mész el mellette csak azért,

mert nem fizet érte senki.

Ez nem gyengeség.

Ez szabadság.

Az önzetlenség nem naivitás.

Nem azt jelenti, hogy mindent odaadunk.

Azt jelenti, hogy nem minden döntésünket a haszon vezérli.

Mert amit csak haszonért teszünk, azt bármikor el lehet venni tőlünk.

De amit belső tartásból, azt nem.

A türelem ma lázadás.

A kivárás.

A nem-azonnali válasz.

A gondolkodás.

Egy rendszer akkor erős, ha az emberek türelmetlenek.

Mert a türelmetlen ember:

– könnyen irányítható,

– könnyen megijeszthető,

– könnyen egymásnak fordítható.

A türelmes ember viszont átlát.

És aki átlát, az már nem alkalmas tömegnek.

Nem az anyagi javak gyarapítása a probléma.

Hanem amikor ez válik az egyetlen mércévé.

Mert akkor:

– a kapcsolat eszköz lesz,

– az idő árucikk,

– az ember fogyóanyag.

A csendes ellenállás ezzel szemben emlékeztet: nem minden, ami értékes, eladható.

Nem minden, ami fontos, látható.

És nem minden, ami működik, emberi.

Az igazi ellenállás nem rombol.

Nem gyűlöl.

Nem kirekeszt.

Csak megmarad embernek.

Figyel, amikor mások sietnek.

Ad, amikor mások számolnak.

Kivár, amikor mások követelnek.

És nemet mond, amikor mindenki bólogat.

Ez nem forradalom.

Ez tartás.

És lehet, hogy kevesen választják.

De mindig elég annyi, hogy ne tűnjön el teljesen.

Mert amíg vannak, akik nem adják el a figyelmüket, nem cserélik el a lelkiismeretüket kényelemre, és nem hiszik el, hogy csak ennyit érnek — addig a világ nem veszítette el önmagát.

Ez a csendes ellenállás.

És ez az, amit nem tudnak algoritmusra fordítani.

Nem kell szembemenni mindennel.

Nem kell hangosnak lenni.

Nem kell bizonyítani.

Elég, ha figyelünk, ha türelmesek maradunk, ha nem cseréljük el a lelkiismeretünket kényelemre.

Az önzetlenség, a figyelem és a lassúság ma nem gyengeség, hanem belső szabadság.

És amíg ez megmarad, addig van, ami nem irányítható.

Csendben.

De szilárdan.