Csend szobája

Egyszer volt egy különös szoba. Nem volt benne semmi – se bútor, se kép, se zaj.
Csak csend. Akik beléptek, először furcsán érezték magukat, mert a külvilág zaja elhalkult, és hirtelen szembetalálták magukat a saját gondolataikkal. Sokan megijedtek ettől a csendtől és gyorsan kimentek. De voltak, akik maradtak.
Ők lassan megértették: a csend nem üresség, hanem tükör. Megmutatta, mi zajlik bennük igazán. Akik elég bátrak voltak maradni, békével a szívükben távoztak. Rájöttek, hogy a válaszok
nem kívülről jönnek – mindig is bennük voltak, csak eddig nem hallották meg őket. Ez a szoba nem volt más, mint az ember saját lelke – és aki egyszer felfedezte, mindig visszatalált ide, amikor szüksége volt rá.