Levél. 

(amit soha nem kell elküldeni)

"Az önzetlenség addig erény, amíg nem válik egyoldalú hallgatássá."

Nem haragszom rád.

Ez fontos.

Csak észrevettem, hogy mostanában mindig akkor jössz, amikor baj van.

Amikor elfáradtál.

Amikor meg kell pihenni valakinél.

Régen nem számoltunk.

Nem mérlegeltük, ki mit tesz bele.

Mentünk egymás mellett.

És ez elég volt.

Most már nem így van.

Én még mindig ott állok, amikor takarítani kell.

Amikor ki kell állni.

Amikor vállalni kell.

Te meg inkább máshol tartod a bakot.

Segítek még.

Nem azért, mert nem látom, mi történik, hanem mert emlékszem arra, ami volt.

De tudd:

Nem azért maradok, mert nem tudnék elmenni, hanem mert egyelőre így döntök.

Egyszer majd lehet, hogy nem így lesz.

Nem büntetésből.

Nem haragból.

Csak mert az erő nem végtelen.

És a barátság nem menedék, hanem két irányból tartott rend.

Ezt a levelet nem küldöm el.

Mert nem neked kell megértened először.

Hanem nekem.

“Nem az fáj, hogy adok, hanem hogy már csak én tartom a mérleget.”