Az út, ami csak egy utalásért indult.

"A csendben elintézett dolgok viszik előre az életet igazán."

Nem volt benne semmi különös.

Egy határ, egy bank, néhány adat, és egy utalás, ami nem akart elindulni.

Ilyen napokra nem emlékezik senki.

Nincs bennük dráma, nincs bennük csoda.

Csak menni kell, mert menni kell.

Az ember ilyenkor nem gondolkodik nagy dolgokon.

Csak beül az autóba, átmegy a határon, sorszámot húz, és vár.

Közben telik az idő.

Lassan.

Majdnem észrevétlenül.

És amikor végül kiderül a megoldás — hogy nem euró kell, hanem korona, nem rendszerhiba, csak másik szabály — akkor nincs diadal.

Csak egy halk érzés: 

Rendben, ezt is helyretettük.

Az ilyen napok nem látványosak.

De ezek tartják mozgásban az életet.

Nem a nagy fordulatok, hanem a csendes rendbetételek.

Egy utalás elindul.

Három autó megérkezik majd valahova.

Valaki dolgozni fog velük.

Valaki hazamegy velük.

Valakinek ez lesz a következő lépés az életében.

És mindez egy olyan napból indul, amiről azt mondtad:

"nem történt semmi."

Pedig történt.

Csak halkan.

Mert az élet legtöbbször nem a nagy pillanatokban halad előre, hanem azokban a napokban, amiket majdnem észre sem veszünk. hogy:

Halad.