Az öreg órásmester titka.

Egy kisvárosban élt egy öreg órásmester, akit mindenki ismert. Nem volt gazdag, de mindig pontosan, lelkiismeretesen dolgozott, és soha nem kérte túl az árát. A boltja mindig nyitva állt, az ajtaja felett egy régi ingaóra ketyegett.

Egy napon egy fiatal férfi lépett be hozzá. A kezében egy zsebóra volt, amely régóta nem járt.

– Meg tudja javítani? – kérdezte kissé türelmetlenül.

Az öreg órásmester lassan szemügyre vette az órát, majd azt mondta:

– Megpróbálom, de idő kell hozzá.

A férfi bosszúsan legyintett.

– Ugyan már, csak egy óra! Maga lassú. Más órás már rég megcsinálta volna.

Az öreg azonban csak mosolygott, és így felelt:

– Az idő nem siet, fiam. Csak mi rohanunk előtte.

A férfi otthagyta az órát, de közben titokban azt gondolta: "Ez a vénember csak húzza az időt, biztos ügyetlen."

Hetek múltán visszament. Az órásmester eléje tette a zsebórát, amely újra járt.

– Ez nemcsak egy óra – mondta halkan az öreg. – Ez az óra apádé volt, aki minden este ezzel mérte az időt, amíg a kezedet fogta. A szerkezet belsejében egy apró felirat volt elrejtve: "Fiamnak, hogy mindig emlékezz, az idő drága."

A férfi elnémult. Könnyek szöktek a szemébe. Addig azt hitte, csak egy régi tárgyat javíttat. Most értette meg: nem az óra volt a fontos, hanem az emlék és az üzenet, amit hordozott.

Az igazság hirtelen csapott le rá, mint a villám: az időt nem lehet siettetni, csak méltón megélni.