🕰️ Az Idő Tengerében

az alap: az idő, mint közeg, amiben minden rezgés hullámzik.

(az idő illúziója és a tudat mozgása)

(Tér)

Az idő nem múlik — csak mi sodródunk benne.

Aki órát állít, az azt hiszi, hogy megállíthatja a vizet, de a tenger nem tudja, mi az, hogy "késő" vagy "korán".

Csak lélegzik.

Mint mi, amikor még nem számoltuk a perceket.

Az idő illúziója a tudat ajándéka és börtöne egyszerre.

Emlékeznünk kell, hogy kik vagyunk — ezért született meg a múlt.

Remélnünk kell, hogy leszünk — ezért teremtettük a jövőt.

De a Forrás számára nincs sem "volt", sem "lesz".

Csak egyetlen most van, amely minden pillanatot magába foglal.

Amikor azt mondjuk: "eltelt egy év," valójában csak mi léptünk közelebb ahhoz, aki mindig is ott volt bennünk.

Mert az idő nem körbe forog — hanem visszahullámzik, mint a tenger.

Ha elég csendes vagy, hallod is: minden hullám magával hozza az előző rezgését,

és minden perc egy másik perc emlékét hordozza.

A múlt és a jövő nem két part — csak két név ugyanannak a víznek.

Ezért amikor az ember egy órát "visszakap", valójában önmagából kap vissza egy darabot.

Egy pillanatot, amit akkor nem élt meg, mert sietett.

És most az Idő, mint egy türelmes óceán,

visszafújja hozzá azt a hullámot, amit évekkel ezelőtt elmulasztott hallani.

Mert az Idő nem múlik el.

Csak újra megérint.