Az Idő kereke.

"Nem az idő késik el tőlünk – mi maradunk le az életről, amikor nem vagyunk jelen benne."

Egy faluban élt egy öreg órásmester. A műhelye kicsi volt, az órák régiek, kopottak, sokszor alig jártak. Az emberek mégis hozzá vitték a meghibásodott óráikat, mert azt mondták:

– Ez az ember nem csak javít, hanem figyel.

Egy nap egy fiatal férfi vitt hozzá egy karórát. Ideges volt, türelmetlen.

– Nem megy pontosan – mondta. – Sietek, gyorsan csinálja meg.

Az öreg átvette az órát, belenézett a szerkezetbe, majd feltette a kérdést:

– Maga miért siet ennyire?

– Mert mindig elkések. Mindig. Az idő kifolyik a kezemből.

Az órásmester nem válaszolt, csak csendben dolgozni kezdett. Szétszedte az órát, megtisztította, megolajozta, majd visszaadta.

– Kész. Most pontosan jár.

A férfi ránézett, felcsatolta, és már indult volna, amikor az öreg utánaszólt:

– Tudja, mi volt a baja?

– Elromlott?

– Nem. Tele volt porral.

– És?

– Az idő mindig pontosan jár. Mi vagyunk azok, akik tele leszünk porral. Gondokkal, haraggal, kapkodással. És akkor nem az óra késik… hanem mi nem vagyunk ott a pillanatban.

A fiatal megállt. Először nem értette. Aztán valami lassan megmozdult benne.

Az öreg még ennyit tett hozzá:

– Az órát meg lehet javítani egy csavarhúzóval.

Az életet csak figyelemmel.

És akkor a férfi rájött: nem az idő szalad el előle –

ő szalad el az idő mellől.