Az eső alatt is.

"Nem azért maradtam, mert nem fájt, hanem mert tudtam, milyen az, amikor senki sem marad."

Van, amikor az ember már nem azért tart valamit a kezében, mert biztos benne, hogy életben marad.

Hanem azért, mert nem tudja elengedni azt, ami benne még tiszta.

Néha így állok én is a világ közepén.

Körülöttem kiszáradt föld, fölöttem eső, bennem csend.

És mégis vigyázok arra a kis zöld hajtásra, mintha az egész holnap múlna rajta.

Talán mert múlik is.

Nem vagyok erősebb másoknál.

Csak túl sokszor láttam már, milyen gyorsan hal meg minden, amit senki sem véd meg.

Ezért maradok.

Ezért tartom.

Ezért ázom.

De egyszer majd nekem is kell egy kéz, amely nem azt kérdezi, mit tudok még megmenteni, hanem azt, bennem maradt-e még valami, amit meg kell őrizni.

Mert az eső nem csak azért hull, hogy másoknak életet adjon.

Néha azért is, hogy emlékeztesse a földet:

Benne még mindig ott van a csíra.

És bennem is.