Az ember, aki soha nem sietett.

“Aki mindig siet, hamarabb odaér — de lehet, hogy nem veszi észre az utat.“

Volt egy ember, aki soha nem sietett.

Nem azért, mert nem volt dolga.

Hanem mert megtanulta, hogy a sietség ritkán teszi jobbá a dolgokat.

Reggel elindult az úton.

Az emberek körülötte siettek.

Valaki munkába rohant.

Valaki telefonált.

Valaki már a következő feladaton gondolkodott.

Az ember pedig csak ment.

Lassan.

Megállt egy pillanatra, amikor a nap átbukott a házak fölött.

Megnézett egy madarat az ágon.

Köszönt egy idegennek.

Egyszer valaki megkérdezte tőle:

– Miért nem sietsz?

– Így soha nem érsz oda időben.

Az ember elmosolyodott.

Majd így felelt:

– Oda mindig odaérek.

– Akkor miért nem mész gyorsabban?

Az ember egy pillanatra az útra nézett.

Majd azt mondta:

– Mert ha túl gyorsan megyek, nem látom meg azt, amiért érdemes volt elindulni.

És aki ezt hallotta, az egy kicsit lassabban ment tovább.