
Az ember, aki soha nem sietett.
Az ember, aki soha nem sietett.
“Aki mindig siet, hamarabb odaér — de lehet, hogy nem veszi észre az utat.“
Volt egy ember, aki soha nem sietett.
Nem azért, mert nem volt dolga.
Hanem mert megtanulta, hogy a sietség ritkán teszi jobbá a dolgokat.
Reggel elindult az úton.
Az emberek körülötte siettek.
Valaki munkába rohant.
Valaki telefonált.
Valaki már a következő feladaton gondolkodott.
Az ember pedig csak ment.
Lassan.
Megállt egy pillanatra, amikor a nap átbukott a házak fölött.
Megnézett egy madarat az ágon.
Köszönt egy idegennek.
Egyszer valaki megkérdezte tőle:
– Miért nem sietsz?
– Így soha nem érsz oda időben.
Az ember elmosolyodott.
Majd így felelt:
– Oda mindig odaérek.
– Akkor miért nem mész gyorsabban?
Az ember egy pillanatra az útra nézett.
Majd azt mondta:
– Mert ha túl gyorsan megyek, nem látom meg azt, amiért érdemes volt elindulni.
És aki ezt hallotta, az egy kicsit lassabban ment tovább.
