Az egyenes ember nem csak a földet nézi

"Az egyenes ember nem csak a földet nézi — mert tudja, hogy a fény mindig felülről jön."

Volt egy öreg mester egy kis faluban.

Nem volt híres ember.

Nem írt könyveket, és nem beszélt sokat.

Csak dolgozott.

Az emberek gyakran látták, ahogy az úton megy.

Lassan lépdelt, megfontoltan, mintha minden lépésnek súlya lenne.

Egy nap egy fiatalember megkérdezte tőle:

– Mester, miért jársz mindig ilyen egyenesen?

Az öreg elmosolyodott.

Nem válaszolt azonnal.

Lehajolt, felvett egy kis követ az útról, majd a tenyerében forgatta.

– Látod ezt a követ? – kérdezte.

– Igen.

– Ha mindig csak a földet nézed, előbb-utóbb csak köveket látsz.

A fiatalember nem értette.

Az öreg akkor lassan felemelte a fejét, és az égre nézett.

A felhők között éppen egy keskeny résen áttört a napfény.

– Az egyenes ember nem csak a földet nézi – mondta halkan.

– Mert ha mindig lefelé nézünk, elfelejtjük, hogy fölöttünk is van valami.

A fiatalember akkor először emelte fel igazán a fejét.

És látta, hogy a felhők mögött valóban kék az ég.