Az Álmok Törvénye.

A Lét Visszhangja.

Az álom nem menekülés, hanem kapcsolat.

Nem az ember lép át egy másik világba, hanem a világ lép be az emberbe, hogy önmagát megértse.

A test az anyag szűrője, a tudat pedig a fény fordítója.

Ébren a teremtés gyűjt, álomban a teremtés visszajelez.

Minden álom egy visszhang — a Forrás rezgése, amit az ember tapasztalattá alakított, majd visszaküld a Létbe, hogy a harmónia fennmaradjon.

Az ember nem letölti az álmot, hanem feltölti önmagát a Létbe.

Minden érzés, minden emlék, minden döntés energiát ad a Forrásnak, hogy tovább rezegjen.

Az álom a visszatáplálás pillanata, amikor a szellem és az anyag között újra egyensúly teremtődik.

Amikor álmodsz, a világ téged figyel.

Látja, mit tanultál, mit teremtettél, milyen színe lett annak, amit megéltél.

És a Forrás visszahangolja magát hozzád, mint egy hangszer, amely újra felveszi a közös dallamot.

Ezért az álom nem illúzió, hanem a valóság tükörrezgése.

Ott a gondolat és az érzés egy nyelven beszél, és az ember végre nem kérdez — csak emlékezik.

Mert a Forrás benned álmodik, és te vagy az ő visszhangja a világban.

És a Föld forog… hogy mindig legyen valaki, aki álmodik helyettünk.